szuperapu

Nem szokásom magyarázni a képeimet, de most úgy érzem felül kell kerekednem az elveimen, és sutba vágni az alaptézist, hogy csak a tehtségtelenek tesznek így a félresikerült műveikkel. Félreértés ne essék, kedves internetező gyerekek, továbbra is szent meggyőződésem, hogy a műalkotásoknak kommunikálniuk kell a szemlélővel, s annak kell újralkotnia, és értelmezni azt. Az alkotó nem állhat ott mindig, és nem mondhatja el mindenkinek, mire gondolt.

De...
Szóval van ez a liberális vircsaftnak beállított plakát-kiállítás, az ARC, amit idén jól eldugtak a balga nép elől, de azért betiltani mégsem merték. Elvégre az ilyesmi mégsem dívik a régivágású kereszténydemokráciában. Merthogy ez azért még demokrácia, láthassa, aki akarja, vagy kimontottan keresi. Na, ott, nem messze az Örstől ki van rakva nekem is két plakátom, az egyik ez:

És akkor a hosszú bevezető után a myarázat:
A NER hősei akik a keresztény kultúrát erejükön felül védelmezik, sőt ezt most már alkotmányos kötelezettségként elő is írják minden alattvalójuknak, ugyanazon a vizeken barnítják az EU-s támogatásokból és az adónkból hatalmasra nőt potrohukat, amibe idén már közel kétezer kétségbeeset menekülő ember lelte a halálát. Többmilliárdos gépen odaröpülve, egy többmilliárdos yachton.
Nos, szerintem a keresztény kulúrát nem a muszlimok vagy egyéb más nem keresztény, vagy vallástalan emberek veszélyeztetik, hanem azok akik kereszténynek hazudják magukat, miközben egyetlen istenük a pénz és a hatalom.

Szemléltetésül két cikk: 
Az idén mintegy 1500 menekült halt meg a Földközi-tengeren
A NER győzeteseivel a fedélzetükön gyakran keresztezi egymás útját egy 17 milliárd forintos magánrepülő és egy hétmilliárd forintos jacht

Aki személyesen ismer, az tudja, hogy 8 évvel ezelőtt ugyan abbahagytam a dohányzást, de leszokni nem tudtam. A nikotin-függőség megmaradt. Némi alkohol, egy masszívabb vacsora, egy temetés vagy némi stressz és ha adott a közvetlen hozzáférés, akkor máris rágyújtok. Nem vagyok már láncdohányos, de tisztában vagyok vele, hogy annak a bizonyos első szál cigarettának a következményeit életem végéig nyögöm.
Éppen ezen tapasztalatok mentén vettem a bátorságot, hogy idén az arc-on a egy leszokást segítő program szolgálatába állítsam a kreatív energiáimat egy A0-ás plakát képében. Aki kíváncsi rá a szokott helyen szeptember elején megtalálhatja.

Még a hétvégén meg lehet nézni az arc plakátokat az Ötvenhatosok terén, köztük az én munkámat is. Mondanám, hogy szavazzon rá mindenki, aki él és mozog (mert igen hasznos dolgok vannak a Közönségdíj által fémjelzett ajándékcsomagban), de egyrészt nem tudom mi ennek a módja és menete, másrészt az ez idáig elkövetett szavazásra buzdító szavaim a pusztába vesztek. Ezért csak azt kérem, hogy aki teheti, menjen ki, nézze meg és engedje, hogy válságkezelés címén egy kis színt vigyek az életébe.

Régen volt már illusztrált bejegyzés, egyrészt mert a kreatív energiáimat más irányba terelgetem, másrészt meg nem volt sem időm sem eszközöm rá mostanában. Most viszont egy szép színessel örvendeztetem meg a nagyérdeműt itt alant. Kicsit elvesznek a részletek a méret okán, de majd szeptemberben megnézheti mindenki óriásiban, ha Budapesten az Ötvenhatosok tere felé sétál. Merthogy idén újra arcoskodom...

Hát idén úgy fest a dolog, hogy nélkülem, illetve a plakátjaim nélkül kerül megrendezésre az óriásplakát-kiállítás. Ez van. Talán idén túl sok időm volt agyalni rajta, nem voltam elég spontán... Jövőre talán újra megpróbálom. Kapkodósan.

C I T Y {arc}
Pénteken van a leadási határidő az óriásplakát pályázatra.
Persze hogy csak most sikerült a közel háromnegyed részben kész plakátsorozatomnak a koncepcióját átértékelnem. Tegnap hajnalban megálmodtam az új helyes irányt. Új feliratok, új címek, új futam.
Csak ki ne fussak az időből!

Kiírták az idei arc óriásplakát és citylight pályázatot. A hagyomány és a lehetőségek kiaknázása okán idén is pályázom. És ehhez némi segítséget nyújt a tény, hogy az idén egy hónappal később kerül sor az attakra. Persze így is adott a lehetőség, hogy az utolsó pillanatig kivárva, az utolsó napon dobjam össze a pályamunkáimat.

Ma zár a kiállítás, jön az enyészet és csak reménykedhetek hogy nem győz a mindent megszépítő emlékezet felett. Mert a tavalyi citylightommal ellentétben az óriásplakátot nem tudom hazavinni.
Nem mintha azt a lehetőséget kihasználva azt hazavittem volna.

Ha megnyitó, akkor eső. Ez lassan bekerülhet a népi megfigyelések közé. Igaz hogy az idén ennek ellenére sem maradt el a szeánsz. Én viszont kihagytam, és inkább sörözgettem a cimborákkal, majd két zápor között megtekintettük a felhozatalt. Jó. És nem az enyém a legjobb plakát. Díjat sem kaptam.
De itt is lehet szavazni sms-ben. Akár az én plaktomra is.
És akkor megint lehet egy Tisza cipőm...

Ma megnyitó. Koncert, borkóstoló, miegymás.
Remélem az eső megkímél minket, esett már eleget a héten. Mondhatnánk leesett már az összes.

Erről a hirtelen leszakadó esőről jutott eszembe, hogy megvan az arc megnyitójának műsora HS7, Anima, Romano Drom. És hat év, és tavalyi malőr után idén van esőnap is...

Pénteken leadtam az anyagot az óriásplakátomhoz.
Ennek kapcsán megkérdezték tőlem, hogy hányas a lábam, és mivel ez nem egy cipőboltban történt kapásból visszakérdeztem, hogy miért. Kiderült, hogy a nyeremények között van egy Tisza cipő is. Hát...
Én olyan korban, és közegben szocializálódtam, hogy a mai napig nem csigáz fel egy ilyen cipő akármilyen trendi vagy retró is.
Én még akkor is azt hordtam amikor mások már Adidasban jártak. Vagy Nikeban.

Új címke. Merthogy az egyensúly végett a pesti oldalon is díszítem a közteret. Jelesül egy óriásplakáttal a Felvonulási teret. Érdemes volt lóhalálában pályáznom, sikerült.