szuperapu

Olvasgatom imitt-amott a nagy magyar jobboldali gyűjtőpárt leendő programjának kiszivárgott morzsáit, és nem nagyon lepődök meg. Logikus, és érthető. De van, ami csak lassan ér el a tudatomig. Mint például az, hogy a nagyvezér szükségesnek látja újabb underground szórakozó és kulturális központok létesítését a fővárosban. Ezt persze így konkrétan nem fogalmazta meg, de azért ott van az a sorok között. Mert ugye, azt mondja, hogy spórolás gyanánt le fogja állítani a nagy állami beruházásokat. És volt már ilyen. Például ugye a Nemzeti Színház, aminek a Bán János álmodta alapjai alakultak át az Erzsébet téren Gödör Klubbá.
No már most a 4-es metró nyomvonalán már elő van készítve a terep jó pár klubhelységnek...

"Túl sokáig, három évig jár a magyar nőknek a gyes, ami visszatartja őket a munkaerőpiactól."
Olvasom az interneten, és mérgelődöm...
Tehát akkor: innen üzenem, hogy a nőket nem ezt tartja vissza. Nem az a 24 ezer forintos alamizsna (én pici feleségem is dolgozott volna inkább havi 200 ezerért...), hanem az, hogy kölköket nem lehet elhelyezni, mert nincs bölcsőde, és óvoda is csak korlátozottan. De ha sikerül is a gyerek napközbeni felügyeletét ellátni, akkor még mindig meg kell küzdeni a munkáltatók azon berögződésével, hogy a kisgyermekes anya nem megbízható munkaerő.
Ha ez a két probléma megszűnt, akkor lehet rövidíteni a három évet!
De addig másokat kéne megsarcolni, mert a végén nem lesz aki eltartsa a nyugdíjasokat!

Annak ellenére, hogy minden délután kérdések özönét zúdítjuk a tündérhercegnőkre nem sokat tudunk meg tőlük az óvodában töltött időről. Minden nap elmantrázom a "Mi volt az oviban? Mit játszottatok? Mit tanultatok? Mi volt az ebéd? Van új barátod?" kérdéseket, de legtöbbször lepattintanak. És egész kifinomult módon teszik. A nagyobbik a napi cselekvést firtató kérdéseimre kaján vigyorral az arcán az alábbi összefoglaló választ szokta flegmán előadni:
- Nem csináltunk semmit. Egész nap ültünk és unatkoztunk.
A kisebbik a napi menüt szokta nagy vonalakban leírni, a nővéréhez hasonló stílusban előadva:
- Az ebéd? Leves meg második.
Még jó hogy a pedagógusokkal közvetlenül is lehet kommunikálni.

A szakmai elhivatottság nem szakmafüggő. A lényeg, hogy az ember szeresse azt, amivel a kenyérre valót keresi. Én személy szerint megtiltanám, hogy bárki olyasmit végezzen munka címén amit utál. Vagy csak nem kedvel. Mert az nem jó senkinek. Emiatt érik a békés polgárt atrocitások az állami szektor szolgáltatói részéről, nap, mint nap, legyen a helyszín a posta, a tömegközlekedés vagy az okmányiroda.
De ma láttam a vonaton egy fiatal kalauzt, akire rá volt írva, hogy végtelenbe konvergál a lojalitása a munkáltatója iránt. Szó szerint. Merthogy az alkarjára volt tetoválva a MÁV régi (szárnyas kerék) logója.
Na, ilyet nem fogok látni egy telkomos marketing asszisztensen sem!

Néha előfordul, hogy engedek a tárgykultúra sunyi csábításának és vásárolok egy-egy kultusz-márkának mondható terméket. Magyarán kicsit eljátszom a gondolattal, hogy sznob vagyok. Példának okáért ott van a Converse, ami miatt akár lelkiismeret-furdalásom is lehetne (ha nem nyugtatnám magamat azzal, hogy az árát a blogom kereste az Abaqoos segedelmével), mert ugye:  ennyi pénzt adni egy dorcóért...!?
De most másról van szó!
Vettem egy Moleskine Sketchbook-ot!
Két hét alatt egy műalkotást fogok belőle kreálni. Egy art-bookot. Tele van a fejem ötletekkel, vizuális gegekkel, amiket csak bele kell lapátolni a 80 oldalba. Aztán majd jöhet a következő.
Mert érzem, hogy ez hosszútávú kapcsolat lesz...