szuperapu

Meglepő módon bevált az abaqoos donáció, de...
Szeretném átvezetni az online koldulást valami másba, ahol valami tényszerűt is kapnak a névtelen mecénások.

Mostantól aki 300 forintot maghaladó összeggel támogat, választhat egy képet a blogról (e-mail-ben, vagy itt a kommentben jelezheti, hogy melyiket), aminek ezzel így megszerzi a felhasználási jogát (letöltheti, kirakhatja a honlapjára, blogjára, vagy akárhová), és e mellett kikerülhet a neve (nick neve, cégének a neve, vagy annak a neve akinek ajándékba veszi) a rajz alá.

Akinek nem tetszik a magyar rendszer, annak a PayPal-on keresztül nyitva van a lehetőség.

Update: a poszt elérhető a linkkupacból, shop néven.

Gondoltam elébe megyek a szerencsém megfordításának, és a megújulás első körében eltakarítottam a honlapomat.
De csak azért, hogy legyen helye az újnak. Ami még nincs kész, de így legalább motivál az üresség, hogy elkészüljön. Persze nem hagytam tátongó lyukat a helyén, sőt... De ami most felkerült, az még csak egy előzetes.
És a java még csak most jön!

A nagylány vasárnap óta legalább nyolcszor nézte meg a Jankovics Marcell -féle Fehérlófiát, ami a vizuális neveltetését, a hagyományőrzést meg a meseszeretetét illetőleg nem baj. A gond csak az, hogy a történet táplálkozás-módszertani részét átültette a gyakorlatba, és azóta literszámra issza a tejet. Hála az égnek nem az anyja tejét és nem kanca tejet, és talán nem tart ki a dolog kétszer hét évig, de feltett szándéka, hogy kikapja a kertben lévő diófát. Tövestül.

Mivel a hangulatom igencsak mélyponton van, és hetek óta nem jutok az ötről a hatra (sőt ha őszinte akarok lenni, akkor már az egyről a kettőre sem), ezért a sikerélmény kedvéért úgy döntöttem, hogy feljavítom a borkészletem minőségét.
Megittam a leggyengébbet...

Óvodások kezében van a sorsunk.
Marakodnak homokozó szetten, de még annál is fontosabb nekik, hogy mindenki őket szeresse. Aztán ha jönnek a verekedős nagyfiúk a homokozó felé, akkor a kisebbik pajtást előre tolják, pofozzák le azt, aztán majd csak lesz valahogy. De a kicsi durcásan elvonul inkább, verekedjenek csak a nagyok. Az óvónéni meg hadd lássa, hogy ő az egyedüli rendes gyerek a csoportban (leszámítva kislányt a hintánál). Az, hogy a homokozót teleszarták a kutyák, nem érdekel senkit...
De persze lehet, hogy nem is óvodások, hanem megélhetési politikusok...
Viszont a homokszemek mi vagyunk ebben a történetben. Ez biztos.