Óvodások kezében van a sorsunk.
Marakodnak homokozó szetten, de még annál is fontosabb nekik, hogy mindenki őket szeresse. Aztán ha jönnek a verekedős nagyfiúk a homokozó felé, akkor a kisebbik pajtást előre tolják, pofozzák le azt, aztán majd csak lesz valahogy. De a kicsi durcásan elvonul inkább, verekedjenek csak a nagyok. Az óvónéni meg hadd lássa, hogy ő az egyedüli rendes gyerek a csoportban (leszámítva kislányt a hintánál). Az, hogy a homokozót teleszarták a kutyák, nem érdekel senkit...
De persze lehet, hogy nem is óvodások, hanem megélhetési politikusok...
Viszont a homokszemek mi vagyunk ebben a történetben. Ez biztos.