szuperapu

Na, ez a karácsony is jól indul! Tegnap apámnak ajándékképpen január elsejei határidővel felmondtak. Ma meg a nagy sürgés-forgás közepette a nagylány magára rántotta az üvegajtós nagyszekrényt. Szerencsére semmi baja nem lett pár miniatűr karcolást, és kék foltocskát leszámítva. Persze én éveket öregedtem az alatt a pár másodperc alatt amit a gyerek a szekrény alatt, üvegcserepekkel borítva töltött, és amíg kiderült, hogy én sokkal nagyobb sérüléseket szenvedtem miközben lekaptam róla a bútordarabot.
Remélhetőleg apám helyzete is hasonlóképpen fog megoldódni.

Megvan a fa!
Sőt az ajándékok is, és még csomagoló papírt is vettem. A fenyő nagyon extra, olyan sűrű, hogy ilyet még nem láttam. Remélem a csajoknak is bejön, a talpba meg bemegy. Persze talpat már tavaly újat kellett volna vennem, de idén is inkább szerelés lesz.
A menü is összeállt, ami kicsit nehezen ment, mivel a sütő még nincs beszerelve. A kacsa fix pont, mondhatni hagyomány a többi meg hozzáalakul. Idén szezámmagos kacsa lesz vörösboros-aszalt szilvás párolt vörös káposztával. A leves gyömbéres-mézes sütőtökkrém leves pirított tökmaggal, a süti meg gesztenyés zebraszelet.

Közeleg a karácsony. Persze fát még nem vettem, ami valószínűleg valami lakótelepi bevésődés lehet, pedig most már tudnám hol tárolni a fát szentestéig, mégis 23-án veszem mindig meg. Viszont jó eséllyel lehet alkudozni a láthatóan fölös készlet tagjaira. Talán idén is.
Az ajándékokkal még hadilábon állok, főleg hogy idén még több a kézimunka, tekintve hogy a felújítás leszívta a tartalékainkat. Az idő hiányában most nem kapnak az olvasók új képeslapot, újrahasznosítjuk a tavalyit.
Egyébként is olyan jó lett, hogy kár lenne csak egy évben használni.
Boldog Karajcsont!

A kisebbik húgomat a hétvégén bébicsősznek fogadtuk fel. Kicsit féltem, mert volt egy régen tett ígérete, ami a feladat ellátását minimum zárójelbe teszi.
A kishúgom ugyanis idejekorán felmérte azt az élethelyzetet, miszerint a köztünk fenálló kor- és fizikális különbséget soha nem hidalhatja át, és ezért sohasem az én testi bántalmazásomat helyezte fenyegetés képpen kilátásba, hanem a majdani utódjaimét. Az ő szavaival:
- Majd megverem a gyerekedet!
Fizikális bántalmazásra nem került sor, viszont tegnap estére igen fáradt ember benyomását keltette a nagynéni.

K1 meccsek közvetítési szünetében szokta mondogatni az apám, hogy nincs durvább sport mint a női kézilabda. Ezzel együtt, vagy ettől függetlenül nagy rajongója vagyok ezen sportnak. És lelkes szurkolója vagyok a magyar válogatottnak is, pedig a legutóbbi néhány szereplésük azon ifjúkori  kalandjaimra emlékeztetnek, amik a csók és a petting között valahol félúton tragikus véget értek. Mert most is minden jónak tűnt, szép volt, sőt reményteljes, aztán...
De fog még ez a csapat olimpiát nyerni!

Pénteken este kilenckor kiszállították a konyhabútort. A sofőr srác majdnem sírt, de hősiesen leszállította az árut. Azt hebegte elcsukló hangon, hogy óriási a köd. Persze ezzel nekem nem mondott újat. Nálunk a nagy köd nem 100-150 méteres látótávolságot jelent, annyi tiszta napsütéses időben sincsen a kanyarok és a dombok miatt. Nagy ködben, az erdőben, mifelénk 5-10 méterre lehet látni. Ami egy az utat nem ismerő idegennek igen-igen ijesztő lehet, de van hogy még én is elpityeredem. Pedig...