szuperapu

Az elmúlt fél év során kétszer is volt szerencsém olyan társaságba keveredni, ahol többen is megjegyezték, hogy az elmúlt tizenegynéhány évben nem sokat öregedtem (persze voltak, akik szerint ez nem csak a külsőmre vonatkozik, és nem feltétlenül pozitívum).
Én ennek nem tulajdonítok nagy jelentőséget, és egyébként is hiába igyekszem jól tartani magam, mert ha szüleim már olyan öregek, hogy nyugdíjba mennek, akkor én sem érezhetem magam fiatalnak. Márpedig ez a helyzet. Az anyukám tegnap ment be utoljára a munkahelyére a KÖJÁL-ba ahol 72 óta szolgálta a köz egészségét.
Egy korszak lezárult…

Nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt amikor először szaladtam bele a Minispace oldalába, hogy ez ilyen jó móka. Webkettő, miegymás. És inspiráló. Nem csak a rengeteg jó design, hanem a közösség is. Mert fölöttébb hízelgő az alkotói hiúságomnak, ha egy teljesen más kultúrkörben szocializálódott embertársam a világ másik feléről megdicséri a munkáimat.
És mindezek örömére feltoltam még egy tervet.

Amikor valahol a múltban a versenysport igája nyomta a vállamat, volt egy nehezen tolerálható becsípődésem miszerint nekem nem a győzelem volt a legfontosabb…, egyedül csak az volt a fontos. Az olyan szállóigéket, mint hogy a részvétel a fontos, meg hogy a tisztes helytállás a lényeg mindig is a született vesztesek mottóinak tartottam.
De most ahogy nézem az A-csoportos jégkorong világbajnokságot, a korral járó élettapasztalat mellett a magyar válogatott szereplése is tovább árnyalja a fenti gondolatmenetben rejlő buktatókat. Persze a játékosok nyilatkozataiból kiderül, hogy a vereség rosszul esik bárkitől bármikor, de le a kalappal a játékosok és a kint szurkoló honfitársaink előtt, a mutatott mentalitásért. Természetesen a mutatott ragyogó teljesítmény mellett.

Hát a világvége újfent bekopogtatott, és letette a névjegyét ezúttal megint egy pusztító influenzajárvány rémképeként. Ha mégsem üt be a krach, akkor talán nyerünk vele annyit, hogy felértékelődik a távmunka jelentősége. Ha mást nem...