szuperapu

Szmogriadó Budapesten. Éppen ideje volt, mivel a szálló por koncentrációja helyenként az egészségügyi határérték ötszörösére rúg. Volt már ilyen máskor is, de most valahogy győzött a józan ész, és be is tartják az októberben életbe lépet szigorúbb szabályozást.
Már csak az a kérdés, hogy a korlátozásokat hogyan sikerül majd betartatni? Polgármester persze csak kér, és a rendőrök is csak figyelmeztetik az autósokat, ha nem az adott napnak megfelelő páros illetve páratlan rendszámú gépkocsival szennyezik tovább az agyonterhelt levegőt.
Mellesleg megjegyzem nekem van páros és páratlan rendszámú automobilom is. És vannak ezzel így még egy páran...

Időnként érdekes oldalakra invitálnak a Google hirdetések.
Beleszaladtam egy vállalkozásba ahol egyénre szabott rendszámtáblákat gyártanak babakocsikra. Vagy épp gyerekbiciklire. Névvel, születési dátummal, rózsaszínben vagy világoskékben. Ha erre tényleg van piacképes kereslet, akkor tényleg hülye egy világban élünk!

Valami okból kifolyólag az én kis tündérhercegnőim imádják a régi magyar animációs filmeket. Legyen az bábfilm vagy rajzfilm, ismeretterjesztő vagy vicces, sci-fi vagy népmese. A kisebbik most a Háry Jánosra van rákattanva, naponta háromszor megnézi, de ma beiktattuk a programba Fehérlófiát is. Ez utóbbi fantasztikus egy alkotás. Gyönyörű. Nincs benne semmi technikai bravúr, csili-vili meg flikk-flakk, egyszerűen csak ötletes és művészi. Asszociatív és tele van szimbólumokkal.
És nem hívtam fel külön  porontyaim figyelmét, de ennyi nemi szervet legfeljebb pornófilmen lehet látni. Persze ott kicsit direktebb a megfogalmazás...

Már három napja itthon vagyok a kisebbik tündérhercegnőmmel. Egyébként is lekötné az időmet, de így hogy beteg szegénykém tényleg nem tudok belemerülni semmilyen értelmes cselekménysorba. Pedig lenne egy-két elintézendő feladat. Mindegy, akkor most egy kicsit rendbe rakom a blogomat. Kis ráncba szedés, optimalizálás, csinosítás a funkcionalitás jegyében.
(Aki észrevesz valamit, annak jövök egy fröccsel.)

A nagy hideg, meg a gázellátási mizéria újra ráirányította a figyelmemet egy érdekes hőérzékelési anomáliára. Mégpedig azon töröm a fejemet már egy ideje, hogy miért van az, hogy amíg nyáron a 19-20 fokos hőmérsékletű vályogházunkba belépve mindenki fenemód kényelmesen érzi magát és én is egy szál gatyában kitakarózva alszom, addig ugyanezen hőmérsékleten, télen mindenki két pulóverben gubbaszt, én meg dunyhával takaródzom éjszaka? Több mint fura. De amíg rájövök, biztos, ami biztos, veszek egy új, nagyobb teljesítményű láncfűrészt...

A kisebbik lányom alig múlt három éves, de már kész nő!
Az Avon katalógust ugyanúgy, ugyanolyan lelkesedéssel gusztálja, mint bármelyik kifejlett nőnemű egyed. Kóstolgatja a szagmintákat, az ékszerekhez lapozva meg átveszi az arca azok ragyogását. Nem tudom, hogy ez a jövőre nézvést mit tartogat a számomra, de biztos, hogy nem lesz egyszerű az életem 8-10 év múlva sem...

Keleten tovább fokozódott a helyzet, és elzárták a gázcsapokat. Ez felvett jó pár kérdést, és mindenféle cselekvési terv készítésére ösztökél. Kis családunkat makroszinten arra, hogy növelnünk kell a fatüzelés (megújuló energiaforrás) arányát kis otthonunk melegének külsődleges felszításában. Országos szinten pedig az alternatív energiatermelő technológiák felé kellene, hogy fordítsa döntéshozók tekintetét. És ez még munkahelyeket is teremtene! Mert az energiafüvet meg kell termelni, abból brikettet kell gyártani, és speckó kazánban kell eltüzelni. Ehhez kutatni, fejleszteni kell, gépeket kell gyártani, gyárakat kell építeni és a többi. Aztán akár exportálni is lehet. Mondjuk Ukrajnába (is).
És még a keret is meg lenne hozzá, ha pénzt nem a bankok, az autógyárak és a mátrai lignites erőműbe lapátolnák...

Holnap van az ortodox karácsony, és én arra a következtetésre jutottam jártamban-keltemben, hogy nekünk  is most kellene ünnepelnünk. Hátrány, hogy a mai nem pirosbetűs ünnepnap, és szabadságot kell kivenni, de egy csomó előnye is van. Nincs tülekedés a piacon, és az áruházakban, sőt nyugalom és béke uralkodik mindenhol, ami sokkal inkább fekszik a karácsony szelleméhez. És ugyebár mindent féláron, vagy olcsóbban lehet beszerezni, már ha nem fogytak ki teljesen az áhított áru készletei. Ja, és mivel különc módon csak mi ünneplünk sokkal meghittebb lenne az ünnep. Persze az átállás nem menne minden zökkenő nélkül..., talán ha a gyerekek nagyobbak lesznek... Talán.