Időnként rácsodálkozom a lányaim ízlésére. Nem arra gondolok, hogy engem szimpatikusnak tartanak, mert ezt a fajta becsípődést, gondolom az anyjuktól örökölték (bár én sem utálom magamat…), hanem, hogy mit esznek meg, és mit nem. Imádják a spenótot, de a halat semmilyen formában nem tűrik meg a tányérjukon. Van amit pedig bárhol, bármikor… A kisebbik például a csülköt minden formában és mennyiségben megenné, és annak is a bőrös-zsíros részeit. De ennél is furább a vajhoz fűződő viszonya. Nem tud neki ellenállni, rendszeresen rájár a készletre, és nagyokat harap a vajkockákból. A hűtőnkben már rendszerint csak olyan darabok fordulnak elő, amik a kisasszony fognyomai dekorálnak…