szuperapu

Holnapra rendeltünk 10 mázsa fát, hogy legyen mit elégetni a kandallóban. Nem sok, de ha kevés akkor is össze kell aprítani. Egy kis testmozgás, ami egészséges és jó a mindenféle felhalmozódott feszültség levezetésére. Ajánlhatnám akár a téli tétlenség okán unatkozó és mindenfelé hőbörgő Összevont Szemöldökű Nyugdíjasoknak (és az aktív keresőknek is), de nem teszem.
Mindenki azzal foglalja le magát amivel akarja.

A gyereknevelés, ugyebár, óriási felelőség. És sok áldozatot követel. Például lépést kell tartani a popkultúra változásaival, hogy idővel ne legyen annyira kínos a kamaszkorú utódoknak, hogy apjuk is van. Én töröm magam, veszem a Wan2 meg a Pep! magazint, nézem az MTV2-t, de a mai rockzenei színtér nem sok újat mond nekem. Nem mondom, van egy-két banda, akik elég dühösek, ott vannak a hangszerek és sokszor a témák is... De mégis. Vagy mégsem.
Pedig a rockzenét a húszévesek csinálják. És én előre fázom tőle, hogy ezzel a hozzáállással előbb-utóbb kizárólag unatkozó nyugdíjasok zenéjét fogom hallgatni.

Tegnap futólag ugyan de a húgom és kis családja benézett hozzánk. Én nem voltam otthon csak a lányok úgyhogy kíváncsi voltam hogyan fogadták az unokahúgukat. A nagylány kicsit flegma ajakbiggyesztéssel, csalódottságát kicsit sem leplezve közölte, hogy csöppség nem csinál semmit, még menni sem tud...
Na, majd egy pár év múlva! Akkor talán már velük együtt rosszalkodhat.

Tanultam a hibáimból, de azért próbálkozom, és visszatérek a pólóbizniszbe. Persze nem a magyarországi frontra, inkább a világhír felé veszem az irányt. Globalizálódom.
Póló tervek (folyton növekvő számban) a threadless.com oldalán.

A heti hangulatomnak nem kimondottan tettek jót a hétvégi sportesemények. Mondhatnám úgy is hogy nem ért körbe a szám a fejemen a fene nagy mosolygástól. Botlott a Vasas, kézis fiúk meg egyenesen elbuktak. Persze ahogy apám mondaná nem (ettől) lesz drágább a kenyér, de akkor is. Ha már a lottón nem nyertem...