szuperapu

És a kiállítás meg lett nyitva!
És egész jó kis parti kerekedett a dologból. Mert voltak azért egy páran és senki nem mondta hogy szar az egész. A megnyitó beszéddel Brigi kivágta rezet és én majd alkalmasint bevágom ide, mert érdemes arra hogy itt is megörökítsük.
Találkoztam új arcokkal és találkoztam olyannal aki nem volt új csak eddig arcot nem tudtam társítani hozzá. És titkon reméltem hogy felbukkannak az ismeretlenségből olyanok akik olvassák ezt a naplót, de mégsem...
Ja, és az interjú is megesett, hétfőn a Kultúrházban osztom az észt, ha nem vágják össze-vissza és agyon az anyagot. Remélhetőleg nem kell nagyon pironkodnom miatta.

Hát eddig is idegesen tekintettem az esti eseménysorozat elébe, de most hogy bejelentkezett a királyi televízió is...
Csinálnak egy interjút velem az ittvan.org meg a pólóm kapcsán, és ha már van a kiállítás akkor már előléptetik a firkáimat vágóképpé. Adott a lehetőség, csak hát nem vagyok egy közszereplő és a szépségem is hagy maga után kívánnivalót. Szóval most egy kicsit zavar, hogy nem borotválkoztam.
De ami igazán fontos az a szemnek... Vagy ez most nem teljesen helytálló?

Holnap kiállítás-megnyitó a Tandem Caféban.
De addig fel kell varázsolni a falakra képeket. Ez számomra a legnagyobb kihívás, tekintve hogy a kézügyességet és precizitást igénylő kétkezi megoldások igen-igen távol állnak tőlem. Magyarán szólva egy szeg beverése is környezeti és szociális katasztrófát generálhat, ha azt én követem el. De azért igyekszem...
A megnyitó miatt is fázom egy kicsit. Félek hogy kevesen lesznek, hogy sokan lesznek, hogy nem tetszik senkinek. Ez utóbbi ellen ugyan felvértez a tény, hogy szerintem jó lett az anyag, és a nejem is jónak látja, és egyébként is jól bírom a kritikát.
Főleg a pozitívat.

A turai önkormányzat műszaki osztályán tespedő vogonok kérelmünket iktatták, átküldték, elfelejtették, majd újra iktatták, aláírták, lepecsételték, visszaküldték, tőzeg alá ásták, elővették és végül elküldték nekünk. Mi pedig pezsgőt bontunk, mert cirka három hónap alatt megkaptuk a lakhatási engedélyt.
Hurrá!

Tegnap az anyák napja nem sikerült valami fényesen. Kicsit összekuszálódtak a dolgok ahhoz, hogy bármiféle műsort taníthattam volna be a kisasszonyoknak. Viszont felbontottam egy üveg jófajta kékfrankost, hogy majd azzal koccintunk annak emlékére, hogy egy szép őszi este anyává tettem az én életem párját. Arról mondjuk én már nem tehetek, hogy nem szereti a száraz vöröset az asszony... Mindenesetre bevállaltam az ő adagját is. Ha már ünneplünk...
Persze egyszerűbb lenne, ha a súlyos diszkriminációt kiiktatva szülők napját tartanánk...