szuperapu

Este véletlenűl 1,5%-os tejet adtam a nagylánynak, mire közölte, hogy nincs íze, és nem is tej, és nem is itta meg.
Ettől ékesszólóbb kritikát nem is kaphatna a hazai tejipar.
(És mit szólt volna a szörnyűséges 'Reggeli Italhoz'?!?)

Tegnap a nagyobbik lányom egy kutyát rajzolt a húgának névnapjára.
Ez igen praktikus és egyben szép módja az ajándékozásnak, bár megint előrevetíti annak a lehetőségét, hogy a kisasszony mégiscsak el fog térni az általunk, szülei által, kiszemelt pályától. De igazából nem is tudom, hogy két és fél évesen egy leendő nőgyógyász hogyan oldaná meg ezt a feladatot.

Izoláltságomban nagy bölcseleteket szoktam szülni. Például arra a meglátásra jutottam, hogy bár a változatosság gyönyörködtet, azért az igazi élvezet az ismétlésben rejlik. Mert az ismert dolog utáni vágy minden alkalommal nő.
Szerintem.

Biztos az életkorunk velejárója, hogy a harmincas éveink elején kicsit mindenki elhanyagolja a régi ismerőseit. Mindenki a családdal meg a munkájával meg a bajaival van elfoglalva. Én is így vagyok ezzel.
Még jó hogy van az internet..

Lányaim a hétvégén először fürödtek együtt a nagy kádban, s bár még nem hozzák a strand-hangulatot, azért elég nagy kaland volt. Persze a kicsi nem vette jó néven nővére hajmosási gyakorlatát, de majd belerázódik.
Pár hónap és úsztatják a lakást!

A téli depresszióm kezd átmenni tavaszi fáradságba. A fáradtságot persze okozhatja hólapátolás, meg a csüggedés is, mert persze ez a hét is jól kezdődik! Kezdésnek elhagytam a Renault kipufogóját! Mehetek a bontóba guberálni, mert 60 felett olyan a hangja a gépnek hogy nem lehet megmaradni a volán mögött. Ja és persze a házfelújítás is áll az időjárás miatt...

Egész jó hétvégénk volt a húgomat átcuccoltuk az új kérójába, eközben keresztül-kasul bejártam Veszprémet, szereltem lámpát, meg franciaágyat. Szóval hasznosnak éreztem magam. Az építkezés is jól haladt, és a munkások sem húztak fel túlzottan. A már-már Disney-t idéző idillből következhettem volna mondjuk a közelgő viharfelhőkre.