szuperapu

A lányok járnak hittanra, hogy bizonyos dolgokkal tisztában legyenek. Hogy ne legyen kavarodás a fejükben se most se később. Hogy el legyenek magyarázva a lényegében elmagyarázhatatlan dolgok. Hát ezeknek folyományaként megvan a hétfő esti szórakozásom. Például ma is.
- Jézus teremtette a világot - kezdi a nagylány
- Nem. Hanem az Isten, Jézus apja - javítottam ki azonnal.
- Oké, Isten teremtette a világot.
- Meg az embert - teszem hozzá.
- Igen. Isten teremtette az embert. Miután a dinók kihaltak.
Az őslénytan tankönyvemet fel kellene rakni a polc tetejére...

Olvastam a minap, hogy a diktatúrákban sokszor ambivalensen ugyan, de összemosódik, összeolvad a félem és a hit. Ez érdekes módon és szerfölött rímmel azon meglátásommal, hogy a legtöbb vallás a haláltól (illetve az azt követő ismeretlentől) való félelemre épül. Azért követik az emberek sokszor vakon egyházuk tanítását, mert ha megkeresztelkednek, akkor Jézus mellé kerülnek a mennybe, ha nem esznek húst, akkor közelebb kerülnek a lelkek örök körforgásában a nirvánához, ha harcolnak a hitetlenek ellen, akkor Allah all-inclusive ellátást biztosít nekik a hősi halál utáni időszakra. És lehetne sorolni. Pedig a legtöbbjük legkésőbb a halál előtti magányos pillanatokban elbizonytalanodik majd. Még én is, pedig én a témában Emanuel Swedenborg nézeteit vallom…

A nagylány tegnap részt vett élete első hittanóráján. Ez egy újabb öles lépés részéről a sokat emlegetett szocializáció terén, lévén ez egyrészt mégiscsak tanóra, másrészt beleszagolhat az európai kultúrkör alapjaiba, mely nélkül sok dolog értelmezhetetlen lenne számára. Persze a családi tradíciók, közte az én vallásos nevelésem is közrejátszott áttételesen és közvetlenül is a dologban. Annak ellenére, hogy a hit intézményesült gyakorlásából, a vallásokból és az egyházakból már régen kiábrándultam. És talán Nietzsche-vel együtt kicsit a Mindenhatóból is…