szuperapu

Nem titok hogy szenvedélyes húsevő vagyok. Az sem hogy a legtöbb szőrös jószágra is elsősorban ennivalóként tekintek. A lányaim - nem is annyira a tőlem hallottak miatt, hanem inkább a változatos konyhai menü és a falusi életforma okán – hasonlóan gondolkodnak, hamvas koruk ellenére. De hogy mennyire azon én is meglepődtem a minap. A következő párbeszéd zajlott le köztem és a nagyobbik között az óvodai öltözőben:
- Apa, képzeld volt bűvész is és tojásokat varázsolt a semmiből!
- Nyulat nem varázsolt?
- Azt nem.
- Én viszont igen! Kint van a csomagtartóban!
- Az csak hús…
Hazavittük, megsütöttük, megettük. És a hasunk sem fájdult meg, egy kicsit sem…

Hát a blogra nem sok időm jut mostanság… A munkahelyem is leterhel kellőképpen, de azon túl is bevállaltam ezt-azt. A szokásos. Ráadásul még a téli olimpia is itt van, amit muszáj nézni. Teljesen semleges nézőként szurkolni kell a sok elmebetegnek, olykor csak azért, hogy épkézláb kászálódjanak le a pályáról. Persze vannak szép, és meglepő sikerek, és már magyar pontoknak is örülhettünk! Ráadásul a csajokat is megfertőztem. Az hogy a szerelmetes nejem velem nézi az esti közvetítéseket annyira nem meglepő, még akkor, sem ha ezt önszántából teszi is. Az viszont az, hogy a tündérhercegnők az oviban délutánonként nézni szokták az összefoglalókat. És el is mesélik otthon a látottakat…