szuperapu

Januárban meghirdettem egy játékot, és mivel a következő forduló finisébe értünk, gondoltam, megszólítom a művészetbarát internetező gyerekeket, hogy ha szeretnének egy bármikor előkapható méretű hordozható vizuális élményt, akkor aktivizálják magukat! Kezeket a billentyűre...

Mivel szóba került a gombaszedés, mint szabadidős tevékenység, adja magát a lehetőség hogy egy gombás recepttel rukkoljak elő. Az őzlábgomba nem tartozik a kedvenceim közé, nem egy markáns ízű gomba, hő hatására nagyon összeesik, és bár előfordulása több mint gyakori, a nagyobb példányok többnyire kukacosak és/vagy szárazak. Sokan rántva szeretik, de szerintem nem éri meg a fáradságot. Tojással dúsítva vagy tejszínes ragunak viszont elmegy.
A gombák kalapjait 1x3 centis darabokra vágom, míg kevés olajon az apróra kockázott hagyma pirulgat. A gombát hirtelen pirítom, a levét elpárolom majd egy jó darab vajjal dúsítom, apróra vágott tárkonnyal sóval borssal ízesítem majd tejszín és mustár elegyével felöntöm. Aztán mehet a tésztára. Penne, vagy valami más. Mindegy. Mellé meg félszáraz fehérbor.
Meg a jóétvágy!

Januárban meghirdettem egy játékot, és mivel a következő forduló finisébe értünk, gondoltam, megszólítom a művészetbarát internetező gyerekeket, hogy ha szeretnének egy bármikor előkapható méretű hordozható vizuális élményt, akkor aktivizálják magukat.

A családban előfordult már másoknál is alvajárás, konkrétan nálam is, úgyhogy annyira nem lepődtem meg, amikor este a nagylány a sötétben botorkálva a házban fura dolgokat művelt. Mert miért is művelne értelmes dolgokat, amikor alszik, és ebben az állapotában annyira tud csak logikus irányvonal mentén haladni, amennyire az álmok szoktak. Majdhogynem semennyire. Mindenesetre nem volt annyira bizarr és ijesztő, mint a kishúgom egyik-másik megmozdulása, és sikerült elég gyorsan az ágyba terelni, de érdekes volt.
Biztos az iskolakezdés okozta felfokozott izgalmi állapot hozta ki belőle…

Az idei időjárás leginkább a békák életminőségének javítására volt jó.  No meg némileg kedvezett a gombák szaporodásának is. (Ami jelentősen rontott a hazai bortermés minőségének sokéves átlagán, és ezzel közvetve az én életminőségemen is – de ez most mellékszál.) Mert közvetlenül és rövidtávon azért a gombák jó apropót szolgáltatnak egy kis családi programra. Hosszútávon meg a táplálkozásunk változatossá tételére.
Egy szó, mint száz: gombászni járunk a csajokkal. Úgy ahogy annak idején én is a szüleimmel meg a húgaimmal olykor-olykor. A zsákmány legtöbbször a csekély mennyiség környékén mozog, de a lényeg hogy együtt járjuk az erdőt.

Az hogy a szélsőjobb gondolkodását a frusztrációk és a gyűlölet köti gúzsba azt eddig is tudtuk. (Bár van, hogy maga a gondolkodás csak nyomokban, és akkor is csak inkább további zavaró tényezőként van jelen.) De ami most Szabó Ervin körül folyik az nevetséges, és ugyanakkor kétségbeejtő is. Egyrészt mert elvileg értelmes emberek terjesztették elő hagymázas ferde logika mentén felépített javaslatukat, amire a rezsim nem mondott egyértelmű nemet. Másrészt félelmetes az a szándék, ahogy a másképp gondolkodókat akarják ignorálni. Abba most nem mennék bele, hogy mi a különbség az anarchista, a szindikalista és a kommunista gondolatmenet között, mert akit érdekel már régen utána nézett, akit meg csak a verbális lincselés perverz élvezete hajt annak úgyis mindegy. De azt szeretném újfent leszögezni, kedves internetező gyerekek, hogy a kommunista eszme (ha több sebből is vérzik, és többnyire nem értek vele egyet) alapvetően jó, és majdhogynem semmiféle kapcsolatban nincs azokkal a diktatúrákkal, amik erre hivatkozva gyilkolták meg emberek millióit. És ez utóbbiakhoz Szabó Ervinnek semmi köze nem volt, nem úgy, mint például Nagy Imrének…