Bele-belekukkantok a futball világbajnokság közvetítéseibe, és az is megesik hogy elkapom a meccs kezdését, az azt felvezető ceremóniát. És nemzeti indulók hallgatása közben felmerül bennem a kérdés, hogy miért csak nekünk van himnuszunk, miért nincs nekünk is valami igazán karakán csatába szólító indulónk? Miért sírunk már az elején? Az eredeti Erkel által írt verbunkos is, a szöveghez meg a történelemhez igazodva, évtizedről-évtizedre csak nyúlik mint a rétestészta, lassan olyan lassú és egybefüggő nyöszörgéssé változik hogy lassan már az ellenfeleink is elsírják magukat. Persze szerethető, és patetikus, és a mienk, de akkor is..., szerintem nem ez lenne a funkciója egy a nemzet imázsát markánsan meghatározó dolognak.
Szerintem.