szuperapu

Így a tél vége felé nem árt némi plusz energia, amit a legmegfelelőbb gyümölcsös süti formájában magunkhoz vennünk. Ennek szelemében ma megint csavartam egyet a gasztronómiai hagyományokon, meg a rizslapon, és egy fura rétesféleséget sikerült összeütnöm.
Egy marék dióbelet megpirítottam majd a vékony hártyáját ledörgölve/fújkálva még egy kicsit melengettem egy teáskanálnyi cukor kíséretében, majd miután kihűlt durvára törtem. Három kisebb banánt kis citromlével meg egy villával péppé zúztam és hozzáadtam a diót, meg egy marék apróra vágott meggybefőttet, némi kandírozott citromhéjat, egy kanál mézet, egy kis fahéjat meg gyömbért. Meg végül állományjavító gyanánt egy kis zsemlemorzsát. Pont egy tucatnyi rizslapot tudtam megtölteni ezzel a töltelékkel, majd a tizenkét tekercset forró olajban hirtelen kisütöttem.
Kevésnek bizonyult.
Újabb energiaforrás után kell néznem...

Egy bajom van a farsangi bulikkal, hogy be kell öltözni. Nem bírom a jelmezeket. Kínosan érzem magam bennük. Vagy talán, csak nincs szívem maskara mögé rejteni a megnyerő egyéniségemet. Nem bírom a társadalmi konvekciók által erőltetett álruhákat sem, tárgyalásokra is vörös tornacipőben megyek és 15 éve nem volt rajtam öltöny, az esküvőmet leszámítva. Meg is állapította akkor a kedvenc nagybátyám, hogy ez olyan furcsa látvány, mintha a (70 éves, falusi) öreganyám farmerban jelent volna meg.

Amikor tavaly megcsináltam a "Tiszta vizet!" nevezetű tehenet, nem voltak illúzióim, nem gondoltam, hogy majd ennek hatására felszíni vizeink hirtelen megtisztulnak, de azért reménykedtem benne, hogy a Rába esetében lesz némi előrelépés. Hát nem. Most, hogy nekilátok a tavalyi boci másodpéldányának, még mindig ugyanott tartunk. A Tiszán a tavaszi szél szemetet áraszt (mondhatni a szokásos módon - Ukrajna felől) az osztrák bőrgyárak pedig a cserzőanyag maradékát továbbra is a folyóba engedik. Amíg a megoldást meg bűnösöket keresik, addig meg tovább habzik a Rába.

Tegnap Pap Rita koncertezett az óvodában. Mikor rákérdeztem, hogy még mindig a Kuckó Mackóval nyomul-e, akkor a gyermekem elszégyellte magát.
Gondolom, a "művésznő" helyett.

Közeleg az óvodai farsang és készülődünk is ezerrel. A kisasszonynak olyan határozott véleménye van a jelmezét illetőleg mintha felnőtt nő lenne. És persze olyan könnyen változtat is az álláspontján. Jelen állapot szerint tündérhercegnő lesz.
De hát egyébként is az!