szuperapu

A farsang első felvonása abszolválva. A nagylány boszorkánynak öltözött. Még mielőtt valaki visszakeresve a témában született eddigi bejegyzéseket rámutatna a jelmezben rejlő nyilvánvaló önellentmondásra, sietnék pontosítani: szép boszorkának. Majdhogynem egyszerű volt tehát idén a maskarakérdés, az izgalmak csak az esemény lecsengésénél jöttek. A banyaruha ugyanis a talált tárgyak osztályán, a kiscsaj meg éjszaka az ügyeleten landolt. Az utóbbi az elfogyasztott édességek okán – gyomorgörccsel. Nem unatkoztunk.
Ahogy a parlamentben sem a honatyák. Vezérünk a 9 év után kitalálta, hogy mi legyen a gazdasági programjának a neve. Mint egy béna író egy béna vígjátékban, aki nem jut tovább a regény címénél. Röhej. De mégsem ez volt a legviccesebb. Hanem hogy a hazai dísznácik vezére beöltözött. Szálasi jelmez nem volt a kölcsönzőben, úgyhogy oroszlános lajbiban bohóckodott. Valaki szólhatott volna neki, hogy kár volt strapálnia magát: mellény nélkül hatásosabb lett volna.
Ánuszként.

Közeleg a farsang az óvodában, és kis családunk a szokásos jelmezkészítési lázban ég. Az hogy a lányok e téren is problémásabbak, mint a fiúk az idén kezdett kikristályosodni a nagylány esetében. Nem akart a szokásos tündérhercegnő lenni, de olyan öltözéket sem akart magára ölteni, amiben viccesnek, csúnyának, soványnak, vagy kövérnek tűnne. A végén már felmerült az a lehetőség, hogy el sem megy a farsangi buliba. Végül Piroska megmentette a helyzetet, mi pedig olcsón megúsztuk a beöltöztetést.
Nem úgy a kisebbiknél. Fejébe vette, hogy olajbogyó lesz, nem kis kreatív probléma elé állítva ezzel a szüleit. És nem, nem én sugalltam neki ezt a hibbant ötletet, genetikailag kódolva van a gyerekben a különcködés…

Update: eredmény olajbogyó ügyben itt. És köszönet Sztaniolnak!

Egy bajom van a farsangi bulikkal, hogy be kell öltözni. Nem bírom a jelmezeket. Kínosan érzem magam bennük. Vagy talán, csak nincs szívem maskara mögé rejteni a megnyerő egyéniségemet. Nem bírom a társadalmi konvekciók által erőltetett álruhákat sem, tárgyalásokra is vörös tornacipőben megyek és 15 éve nem volt rajtam öltöny, az esküvőmet leszámítva. Meg is állapította akkor a kedvenc nagybátyám, hogy ez olyan furcsa látvány, mintha a (70 éves, falusi) öreganyám farmerban jelent volna meg.

Pénteken megvolt a farsang is. Felvonultak a nyulak, énekeltek, táncoltak. Az esemény kapcsán kisebbik lányunk is a tárasas szocializáció rögös útjára lépett, csatlakozott a csoporthoz, nyuszifület öltött és megdézsmálta a nápolyi készletet.

Közeleg a farsang. Konkrétan az óvodában a jövő héten pénteken lesz. A jelmezről viszont nem kell gondolkodnunk, mert a gyerkőcök testületileg és csoportosan követik el a beöltözést. Az egész galeri fehér nyúlként fog egy nagy nyuszicsaládot alkotni.
A másik csoportban meg mindenki Alice lesz, vagy a Gyalog Galopp lovagjai...