A közvetlen kolléganőm, akivel közel kilenc évig nap, mint nap egy légtérbe zárva éltem a munkanapjaim mintegy egyharmadát, (de volt, hogy a hétvégéket is) szülési szabadságra ment. Nem mondta biztosra, hogy visszatér a cég kötelékeibe, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy maradok, amíg visszajön. Szóval egy korszak nagy valószínűséggel véget ért. És nem tudom, hogyan kellene kezelni a dolgot…
Persze a kapcsolattartás nem egy nagy ördöngösség a mai világban, de nem hívhatom fel, ha épp vitatkozni támad kedvem valakivel, vagy ha el akarom újságolni, hogy mit láttam a piacon. Azt hiszem, többet fogok posztolni…
Ő meg hátha olvassa, és kommentel…