Nem tudom, ki hogyan élte meg, de nekem gyermekkoromban olyan misztikus dolog volt, hogy a szüleim mivel foglalatoskodnak, amikor elmennek a dolgozóba. Ezt csak fokozta az amikor bementem az apámhoz a laborba, vagy az amikor az anyám munkájáról tisztelettel vegyes félelemmel hallottam másokat beszélni. Persze nekik a napi robot teljességgel érdektelen volt, de legalábbis nem tartották érdemesnek arra hogy mindenre kiterjedő tájékoztatást adjanak róla a porontyaiknak.
Közben felnőttem, és már nekem is vannak gyerekeim, és én sem sokat beszélgettem velük arról, hogy hogyan is néz ki amikor a kenyérkereséssel foglalkozom.
Persze közben kialakult a nagylányban egy kép a témában. És ezzel tegnap szembesültem. Történt ugyanis, hogy az egyik csoporttársára terelődött a szó, illetve annak az apjára, aki rendőr meg vadász (mellékesen a gyermekben súlyos ellenérzéseket váltott ki e két foglalkozás) és ennek kapcsán rákérdeztem, hogy szerinte nekem mi a foglalkozásom? Kategorikus és kész választ kaptam:
Festőművész és számítógépes ember.
Mindezt, saját elmondása szerint, abból szűrte le hogy képeket és teheneket festek, és sokat ülök a számítógép előtt.
A festőművész szót meg biztos az óvodában hallotta.