szuperapu

Megkaptam a kisméretű patást. Még nagyon friss és ezért kicsit érzékeny a drágaságom,  és a kiálló darabok, mint például a szarva előszeretettel önállósodnak. De sebaj úgyis szobrászkodnom kell, hát visszaszobrászkodom a szarvát is. A munka főbb fázisait természetesen dokumentálom, és majd egy a jobb oldalon található link nyomán meg lehet tekinteni. Csak hogy a nagy nyilvánosság is hozzáférjen, mert egyébként csak az aukción lehet majd megnézni (és megvenni) 22-én a New York palotában. Szóval exkluzív fotók várhatók!

Mindig is utáltam a kiállítás megnyitókat. A sajátjaimat főleg. A holnapi megnyitó viszont már most olyan rosszul esik, hogy már-már a tömeggyilkosság felé kezdek konvergálni. Nem lesz műsor, és én magam fogom megnyitni. Ettől gyászosabb már nem is lehetne.
Jobb híján az lesz, hogy egy házibulinak fogjuk fel az egészet, és beszélgetünk és borozgatunk. (Illetve én nem iszok, mert kocsival leszek.) És még én is megpróbálom jól érezni magam... Talán...
Szeretettel várok mindenkit!

Budapestre érkezett a Tehénparádé műanyag csordája!
Én, személy szerint, 21 darab patást számoltam össze, amolyan modern Mehemedként az Erzsébet téri Gödör körül. Van némi hiányérzetem, de majd utána járok az elveszettnek vélt jószágoknak.
Holnap pedig kapok egy kis bocit! A fél méteres törpe jószágnak nem csak a mérete de az anyaga sem egyezik a nagy testvérekkel, merthogy gipszből van. A "Tejhatalmat!" című pályamunkámat kell megalkotnom az aukcióra, illetve, hogy még a katalógusba is bekerüljön, kicsit előbb. Szóval a kiállításmegnyitó mellett lesz némi elfoglaltságom. Festegetés, szobrászkodás...

Itt hagyott minket Szepes Mária.
Nem tudom hova ment, miben hitt, de nekünk itt kicsit másképpen lesz. Annak ellenére, hogy sok mindent hagyott hátra, amitől másképpen lett. Nekem például a "Boróka néni kincse" című könyve mindig is a kedvenceim közé fog tartozni. Azon kedvenceim közé amik megszeretették velem az olvasást, a könyveket. És a lányaim biztosan megkapják az összes Pöttyös Panni-t, természetesen a régi kiadásban, az eredeti illusztrációkkal...
Szóval, Köszönet.
Így, megkésve.

Kisebbik tündérhercegnőm átment kis pipi-be, a 'la Szutyejev. Bármit csinál, mond vagy eszik a nővére, akkor az a reakciója, hogy: Én is! Hát ma megint kapott egy maflást a rideg valóságtól, merthogy törvényi szinten akadályozta meg az élet, hogy a testvérével tartson az óvodába. Viszont kárpótlásképpen, mától nem kell osztozni napközben senkivel, és ez ideig-óráig örömforrásként funkcionálhat.
Ja és itt van az ősz, itt van újra...