Mindig is utáltam a kiállítás megnyitókat. A sajátjaimat főleg. A holnapi megnyitó viszont már most olyan rosszul esik, hogy már-már a tömeggyilkosság felé kezdek konvergálni. Nem lesz műsor, és én magam fogom megnyitni. Ettől gyászosabb már nem is lehetne.
Jobb híján az lesz, hogy egy házibulinak fogjuk fel az egészet, és beszélgetünk és borozgatunk. (Illetve én nem iszok, mert kocsival leszek.) És még én is megpróbálom jól érezni magam... Talán...
Szeretettel várok mindenkit!