szuperapu

Elfáradtam.
Már csak a lendület visz tovább. Vagy inkább csak a tehetetlenségi erő. Vagy valami kényszeresség.
Szükségem lenne egy kisebb rövidzárlatra, meg egy nagyobb regenerálódási időszakra.

A tavasz az utolsókat rúgja, én pedig Amerika prűdségét tesztelem tavasz témájú új pólóimmal a threadless.com-on. Mert mi másról szólna a tavasz ha nem szerelemről, virágokról, beporzásról.
Érdekes módon eddig a virágos pólóm mozgatta meg legjobban a mélyen tisztelt publikumot. Megérne egy misét, vagy inkább egy elemzést, mind a póló karrierje, mind a kommentek. Persze a végső pontszám még nem ismert. A többmenetes szerel(m) még el sem kezdte a versenyt. Ráadásul ez utóbbi geg nyelvi rétegei a határon túl nem ülnek. De talán egyszer még valahol bedobhatom az ötletet.
(És linkek jobb oldalt.)

Tegnap debüt videoklip-válogatást néztünk az mtv2 nevezetű rockzenére szakosodott zenecsatornán. Számomra főleg a régebbi bandák indulását felidéző darabok jöttek be, a már sokszor emlegetett nosztalgiázás okán. De lányaimnak szinte mindegyik újnak hatott, legalábbis videoklipként. A kisebbiket például, mondhatni szó szerint, megbabonázta a Papa Roach bemutatkozó nótája.
Kérdés, hogy kamaszkorában, lázadásként, mit fog hallgatni?

Úgy néz ki, hogy kis közösségünkből mindig is ki fogunk lógni, nem megy az a fránya asszimiláció. És nem a faluval van probléma, illetve igazából probléma sincsen. Csak. Most például a különbözőségünket, valami földöntúli jelként, a fecskék is megerősítették. Történt ugyanis hogy az új tetőnk új eresze alá füsti fecskék költöztek. Miközben a környéken szinte kizárólag sarlós fecskék
fészkelnek igen nagy példányszámban (így például a szomszédainknál is). Mostanra már biztos megy a pletyka, hogy még a fecskéink is, vagy a fecskéink sem...