szuperapu

Ma elzarándokolunk szülővárosomba és jól meglátogatunk mindenkit. Főként a nemrég született unokahúgomat és kis családját, meg a nagymamámat az otthonban. Felköszöntjük a kisebbik húgomat is annak örömére, hogy áthalad a második X-en.
És ez utóbbi miatt nagyon öregnek érzem magam...

Tegnap volt a CowParade exkluzív árverése. Amit végül kihagytam. Egyrészt nem tudtam magam exkluzív formába hozni, másrészt meg nem sok értelmét láttam, hogy a partvonalon túl feszengjek. Találtam jobb elfoglaltságot magamnak. Összegeztem a projekt tapasztalatait. Ami a végelszámolást tekintve pozitívra jön ki, annak ellenére, hogy a szervezők, az elvárásokkal szembe helyezkedve sokat hibáztak a kommunikáció terén.

Tegnap sikerült még egy egeret hidegre tennem.
De ezt az akciót már titokban tartottam, mert a legutóbb a nagylány olyan műsort rögtönzött a döglött egeret simogatva, hogy még az én horror filmeken szocializálódott lelkem is megremegett és majdhogynem sírásra görbült a szám. Főleg annál a résznél amikor is a kisasszony az erdőben kicsinyét sírva kereső egérmamát vizionált elénk.
De akkor is, könyörgöm, háború van!

Bár levesek terén nem vagyok erős, de azért van egy-kettő a saját szerkesztésű szakácskönyvemben amivel el tudom kápráztatni az éhes vendégeket. Az egyiket most külön kívánságra közzé is teszem. Ez pedig a tárkonyos fácánleves.
Az egész fácánt 2-3 sárgarépa, és egy csokor finomra vágott tárkony társaságában bőséges vízben megfőzöm. (Persze a só, meg a bors az standard.) A madárkát ezután kicsontozom és felcsíkozom, illetve ezzel egyidejűleg eltávolítom az esetleges söréteket, inakat és szálkákat. A répát leturmixolom, a szárított erdei gombakeveréket beáztatom és szintén csík jellegű formába kényszerítem. Aztán mindezek visszakerülnek a főzőlébe, majd az összeforralást követően 3 dl tejszínnel besűrítem az egészet. Jön még bele mustár, cukor és zsemlegombóc, mint levesbetét.
Ez utóbbi nem kötelező.
Lehet enni kanállal is, meg jóétvággyal.

Az őszi óraátállítással egy órával többet lehet aludni. Lehetne. Ha a csajok biológiai óráját is ilyen egyszerűen lehetne tekergetni. Vagy legalább ne hétvégén lenne ez az egész procedúra, amikor egyébként is két órával korábban kelnek a háztartásunkban velünk együtt élő kiskorúak.

Alapvetően és a látszat ellenére közösségi embernek tartom magamat. Ennek jegyében pénteken Tandem Café-ban ünnepeltük az unokahúgom érkeztét. Így egy füst alatt a családi kötelékek erősítése mellett a freeblogos közösség valós világába is belekukkantottam titokban. A hely mellesleg kimondottan barátságos, nem kevésbé az árak is.
Kár hogy öreg vagyok már a törzsvendégi státuszhoz!