szuperapu

Köztudott, hogy az alvásigényem napi 10 óra fölött van.
Mostanság 4-5 órát alszom és eléggé hajtom is magam. Ezért, hogy bírjam, bombázom az agyam mindenféle serkentőkkel. Tüneti kezelés, és a végén még addikt is leszek. Talán a jövő héten, ha kész a tehén, és még nem ugrom neki az @rc-os pályázatnak, kipihenhetem magam.

A nagylányom teljesen szobatiszta, ráadásul önállóan, rendeltetésszerűen, és szűkítő nélkül használja a WC-t. A papírral még időnként meggyűlik a baja, de hát nekem is el szokott gurulni néha-napján. A kisasszony meg nem tehet róla, hogy rám hasonlít.

A Cow Parade azért is jó mert jófej emberekkel lehet jókat beszélgetni. Persze nem "A Művészekkel", akik privilegizálják a tehetség, az ihlet, meg az e fajta ködös fogalmakat, és önmagukat piedesztálra emelve saját egójukban sütkéreznek. Egy Kossuth-díj pedig még arra is feljogosíthat, hogy egy béna ötletet szarul megvalósítva létrehozza valaki rémálmaim tárgyát: Győzike zebracsíkos tehenét!
Én inkább a határsértők társaságát keresem. Itt lehet gazdagodni ilyesfajta mondatokkal:
"Ma már mindenki lehet művész, akinek ez nem tetszik, menjen és alapítson vallást!"

A romokban álló konyha a szendvicsek irányába tolta el a gasztronómiai kreativitásomat. Megint egy halkonzerves verzióval kedveskedtem magamnak. Zsömle, teavaj, olajos füstölt sprotni, paradicsom, kapros-vöröshagymás-sós-citromos tejföl, vékony szelet sonka.
Utána természetszerűleg: sör.

Holnaptól kicsit leáll az építkezés, mert az összes munkás egy másik melóhoz lett rendelve. Öröm az ürömben, hogy a másik helyszínről, bontott anyagként némi márvány kerül a házunk alsó szintjének padlójára.
Persze ingyért.

Most hogy Szerbiától elszakad Crna Gora, hogyan fog változni a szerb vizilabda válogatott?
Ha minden jól megy lesz egy kissé meggyengült szerb alakulat, és egy közepes montenegrói. A történelem is a Kemény-csapatot erősíti!