szuperapu

A szomszéd végvárból a kilencvenes évek elején két zenekar is rendszeresen át-átruccant szülővárosomba egy-egy koncert erejéig. Az egyik az August Förster Reservation, a másik az idén húsz éves a Tankcsapda.
Ők ez alkalomból a Szigeten monstre nagy bulit készülnek csapni, és én azon gondolkodom, hogy el kellene menni. Valamikor kezdetek kezdetén nagyon bejött amit csináltak, és volt olyan szakasza is a banda történetének, hogy egy ismerősöm püfölte a bőröket. De elmúltak azok az idők, a kezdetek meg tényleg a balladai homályba vesznek.
Az utóbbi pár albummal azonban újra felfedeztem őket, még mindig hiteles és friss amit csinálnak, Lukács tanár úr szövegei pedig egész egyszerűen zseniálisak. Talán megérné ’91 után újra elmenni egy Tankcsapda koncertre…

Vannak könyvek amikkel valahogy mindig elkerüljük egymást, aztán mégis...
Ilyen Őz Zsolt könyve amit minden józan számítás szerint már régen el kellett volna olvasnom. Hát jelentem, most végre sikerült egymásra találnunk. Az élményről a szokásos helyen, azaz itt lehet részletesebben olvasni.

Tegnap volt a névnapom.
Vettem egy Wan2-t (szinte minden hónapban veszek), meg némi seritalt és ünneplésképpen hihetetlen bölcsre ittam magam.  A harmadik doboz után például rájöttem, hogy miért nem lettem rocksztár:
Egyrészt rossz helyre születtem, másrészt lusta és tehetségtelen vagyok.
De képzőművésznek még jó lehetek.