A szomszéd végvárból a kilencvenes évek elején két zenekar is rendszeresen át-átruccant szülővárosomba egy-egy koncert erejéig. Az egyik az August Förster Reservation, a másik az idén húsz éves a Tankcsapda.
Ők ez alkalomból a Szigeten monstre nagy bulit készülnek csapni, és én azon gondolkodom, hogy el kellene menni. Valamikor kezdetek kezdetén nagyon bejött amit csináltak, és volt olyan szakasza is a banda történetének, hogy egy ismerősöm püfölte a bőröket. De elmúltak azok az idők, a kezdetek meg tényleg a balladai homályba vesznek.
Az utóbbi pár albummal azonban újra felfedeztem őket, még mindig hiteles és friss amit csinálnak, Lukács tanár úr szövegei pedig egész egyszerűen zseniálisak. Talán megérné ’91 után újra elmenni egy Tankcsapda koncertre…