szuperapu

Ha már egy egy kiló húsz dekás csülökre rányomnak 4 pecsétet, mintegy 12 négyzet-centiméternyi területet kidekorálva az értékes bőrből, akkor miért nem olyan festékkel teszik, ami hő hatására lebomlik? Vagy van valami házi praktika a probléma kezelésére, amiről én nem tudok??

Ritkán szoktam nyerni, ha számokról és szerencséről van szó. Most viszont sikerült. A mágikus és mindenható 42 segítségével a VegaFood tippelős játékában ízlelhettem meg a győzelem édes ízét. Merthogy a nyeremény csupa édesség volt. És micsoda édességek! Ha visszanyúlok keresztény neveltetésemhez, akkor azt kell mondanom, hogy ez annyira finom volt, hogy csakis az ördög műve lehetett...
És ha nem lenne olyan drága még talán rá is szoknék...

Na, a kis óvodás nem várt sokáig, már a második nap konfliktusba keveredett a pedagógusokkal, aminek a vége sűrű anyázás lett. (Sírva követelte az anyját a gyermek.) A kiváltó ok pedig az volt, hogy nem volt második fogás a tízórainál.
Nem is tudom miért fizetek annyit havonta, ha nem kap tisztességes ellátást az ivadékom?!?

A gasztronómiát, mint olyat én mindig is a művészetek közé soroltam, mégpedig azon ágai közé aminek gyakorlati haszna, ergo értelme is van. Ellentétben mondjuk a festészettel. Ezért örömmel konstatáltam, hogy a tegnapi napon a nagylánnyal foglalatoskodó pedagógusok némi főzőcskézést iktattak be a programba. Nem kell nagy dologra gondolni, kókuszgolyót fabrikáltak, de még mindig sokkal több hasznát veszi a majd gyerek az így megszerzett tudásnak, mintha rajzolt volna.

A mostanság uralkodó időjárási és fényviszonyok engem mindig a cukorbevitel növelésére és cizellálására sarkalnak. Szezonális jelleggel ez mondjuk gesztenyepüré képében materializálódik, természetesen tejszínhabbal, mert anélkül egyébként sem élet az élet.
Persze ez az élvezet nem volt mindig könnyen elérhető számomra, és talán épp ezért rögzült oly makacsul az emlékeimben a téli szünetek során megejtett nagyszülőlátogatáshoz kapcsoltan, a Déli pályaudvaron elfogyasztott csemege. Sosem fogok olyan finoman elkészített remeket enni már, mint amilyet az utasellátó árult kis műanyag edénykékben, kis műanyag spatulákkal...

Ma még akadt vacsora utáni desszertnek egy kis darab a nejem születésnapi tortájából. Hát, újra meg kellett állapítanom, hogy nem véletlenül híres kis falunk cukrászdája a környéken. Ez a Feketeerdő torta olyan finom volt, hogy pár száz évvel ezelőtt biztosan betiltotta volna a katolikus egyház.

Holnap összcsaládi nagybuli lesz kicsiny otthonunkban a tündérhercegnőim születésnapja alkalmából. Ezzel nincs is gond. Az ünnepi menü összeállítása miatt fő a fejem, merthogy majdnem minden vendégnek van valami defektje. Mármint a táplálkozásbeli ízlését tekintve (is). Külön-külön meg nem fogok mindenkinek sütni-főzni, ugyebár.
Huszárvágás.
Káposztáspaszuly. Sült csirke. Sült tarja. Köret, saláta. Csokitorta.
Jóétvágy.

Vettem egy kiló panírozott sajttal, sonkával töltött pulykamellet. Kilója 650 kőkemény magyar forint. Persze hogy nem az egészséges étkezés jegyében, inkább az illúzió miatt vettem. Mert ugye kis fejszámolással kiderül (egy kiló pulykamell filé 900, ugyanannyi sajt 1200 és sonka 2000 forint és ezek átlaga közel sem 650), hogy nem lehetünk elég naivak. Na ehhez kell a jóétvágy!

Eddig is multifunkcionális módon kihasználtuk a kandallónkat, melegedtünk mellette, néztük a tüzet, gombát szárítottunk a párkányon. De most aztán! Kitaláltam, hogy a parázson anyagba csomagolt töltött csirkét fogok sütni.
Az elképzelés és a recept jó volt...
Nos a kivitelezés, illetve a technológia viszont hagyott némi kívánnivalót maga után. ..
Viszont sikerült megmenteni a csirke nagy részét és az egész tölteléket. A köret kiváló, a nappali meg jó meleg volt. A mérleg megint pozitív irányba billent, de ezután a sütésre inkább a sütőt fogom használni.

Kisebbik lányom a jóllakottságától és a tányérom tartalmától függetlenül nap mint nap elkunyerálja a vacsorám felét. Fölöttébb idegesítő szokás, viszont hosszútávon némi pedagógiával hasznos tulajdonsággá válhat. Bár egyelőre nem tudom az élet mely területén lehet majd kamatoztatni, úgyhogy lehet hogy inkább csírájában fojtom el a dolgot.
De ennek a módja is ismeretlen előttem.
Például a csípős rákleves nem jött be, lángoló szájjal, de bevágta.
Most titokban vacsorázom.

Megvan a fa!
Sőt az ajándékok is, és még csomagoló papírt is vettem. A fenyő nagyon extra, olyan sűrű, hogy ilyet még nem láttam. Remélem a csajoknak is bejön, a talpba meg bemegy. Persze talpat már tavaly újat kellett volna vennem, de idén is inkább szerelés lesz.
A menü is összeállt, ami kicsit nehezen ment, mivel a sütő még nincs beszerelve. A kacsa fix pont, mondhatni hagyomány a többi meg hozzáalakul. Idén szezámmagos kacsa lesz vörösboros-aszalt szilvás párolt vörös káposztával. A leves gyömbéres-mézes sütőtökkrém leves pirított tökmaggal, a süti meg gesztenyés zebraszelet.

Kisebbik lányom pusztán kíváncsiságból megkóstolta a mézet.
Az újdonság ereje furcsa reakciót váltott ki belőle. Amíg nem sikerült teljesen kiöblíteni a száját, addig vigasztalhatatlan módon sírt. Mondjuk én sem szeretem túlzottan,sőt még hánytam is a cucctól gyermekkoromban pedig a nagypapám méhész volt és sokat sertepertéltem méhek körül.
De azért még lépre lehet csalni.

A hétvége tetemes részét hármasban töltöttük a lányaimmal. Mondhatni felügyelet nélkül maradtunk, de nem történt semmi visszafordíthatatlan galiba. Sőt. Minden rendben volt. Mondhatni. Voltunk piacon és erdőben, és rajzoltunk, és sokat játszottunk. Főztem almalevest, amitől a kisebbik kisasszony sírógörcsöt kapott.
Pedig csak futó pillantást vetett rá.
A receptet később...

Betegek a lányok. Ilyenkor sokkal nehezebben kezelhetőek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ápolásra szorulnak, inkább csak hisztisebbek. A helyzeten csak súlyosbít, hogy a négy fal között kell őket lekötni, ami szinte lehetetlen a csajok mozgásigényét tekintve. Tegnap mégis sikerült kezesbárányt varázsolnom a két boszorkányból. A varázsfőzet pedig túrós-spenótos tészta volt!
Méghogy a gyerekek nem szeretik a spenótot!

Nagyon jól elvoltunk a lányaimmal az anyjuk nélkül. És a nejem is azt mondta, hogy egy nap alatt nem tudtam visszafordíthatatlan károkat csinálni a neveltetésükben. Egy hétig viszont már nem hagyna minket felügyelet nélkül...
Elkirándultunk a Városligetbe, szaladgáltunk a Hősök terén, volt játszótér meg kacsanézés. Otthon kalandparkot csináltunk a nappaliból, és vacsorára gumicukrot és szedret és hideg főtt tésztát ettünk, kézzel, fogócska közben.
Apukalipszis!

Ebben a hőségben ajánlott a könnyű étrend, a sok folyadék, a lédús gyümölcsök. Meg is kínáltam a családot egy kis dinnyével. A nagylányom viszont inkább szalonnát kért.
Végül is a nagyapám is mindig azt evett aratáskor...

Továbbra is kedves vagyok, és szeretem az embereket. Ráadásul meg unom a nyugdíjasok zaklatását, tehát le fogom őket kenyerezni őket a kedvességemmel, meg némi kajával. Abból indultam ki, hogy az öregek majdnem olyanok mint a gyerekek, például gondolok itt a hiányos fogazatra. Ha már van bébi étel gondoltam legyen nyugdíjas is. De almapüré, meg a zöldborsó helyett legyen mondjuk olyan amit szívesen esznek. Kis üvegben turmixolva, olcsó, praktikus. Lehetne mondjuk pacalpörkölt kovászos uborkával, sörrel, vagy kacsasült párolt káposztával, kísérőnek egy kis vörösbor.
Esetleg csirkeláb.
A kommandósoknak, hogy el ne puhuljanak.

Az illúzió fogyasztás egy meglehetősen furcsa elhajlásával kellett szembesülnöm ma evés közben. A távol-keleti konyha remekeinél azt az illúziót vásároljuk meg, hogy a fogyasztott étel nem az aminek kinéz.
Rosszabb.