szuperapu

S E L F {art}
A születésnapomra kapott notebook segítségével nagyobb hatékonysággal tudom kihasználni a vonatozással töltött időt, és óriási lökést adott a készülő mesekönyvemnek is. Talán idén végre elkészül a nagy mű, már persze ha az illusztrációk is sikeresen veszik a materializáció jelentette akadályt. Kérdéses persze, hogy készül-e belőle könyv formátum, de ha nem akkor lesz belőle blog, meg honlap, meg e-book.
De ha kiadják, akkor is lehet belőle blog, meg...

2008-ban itt a világvége!
Ezt persze minden évben belengeti valaki az ezredforduló óta, de most tényleg lehet benne  valami, merthogy unatkozó nyugdíjasok egy jól kvalifikált csoportja egy fénysebességre gyorsított csupasz atommagokkal gerjesztett fekete lyukkal próbálja megoldani a nyugdíjrendszer világszerte megsokasodott gondjait. Különösen szomorú, hogy pont egy ilyen gyenge évvel zárjuk szereplésünket az univerzumban. Mert hiába sorjáznak a listák az év albumairól, filmjeiről, könyveiről, azért mindent összevetve elég gyengécske év volt. A popzenében nem történt semmi említésre méltó. Megemlékeztünk arról, hogy 30 éve a Sex Pistols (és a punk mozgalom) fenekestül felforgatta a világot, és örvendeztünk, hogy újra összeállt és koncertezik a Jesus and Mary Chain. Ahelyett, hogy előre néznénk... A film világában sem futottam bele semmi felejthetetlenbe, bár még a Persepolist nem láttam, könyvet meg már nem is olvasok. Csak az Angst-ot. Nagy Gergőtől.
Még szerencse, hogy jómagam a világtendenciával szembemenvén megint életem legjobb évét tudhatom a hátam mögött. És ha elmarad a világvége, akkor 2008 az én évem lesz!

Megvettem magamnak az idei kedvenc karácsonyi ajándékomat!
Mindig veszek magamnak. Születésnapomra is szoktam. Csak, hogy legyen a sok meglepetés között valami olyan amire tényleg szükségem van, és tetszik, és vágyom rá. (Pedig könyvvel nem nagyon lehet nálam mellétrafálni...) De idén aztán végképp nem bízhattam a véletlenre, hogy valaki meglepjen vele, így hát megvettem a Persepolist! Kicsit csaltam, szokás szerint, és már el is olvastam, de ettől függetlenül, azért még berakom a fa alá. Mert ugye mi lenne velem a tradíciók nélkül?!

Itt hagyott minket Szepes Mária.
Nem tudom hova ment, miben hitt, de nekünk itt kicsit másképpen lesz. Annak ellenére, hogy sok mindent hagyott hátra, amitől másképpen lett. Nekem például a "Boróka néni kincse" című könyve mindig is a kedvenceim közé fog tartozni. Azon kedvenceim közé amik megszeretették velem az olvasást, a könyveket. És a lányaim biztosan megkapják az összes Pöttyös Panni-t, természetesen a régi kiadásban, az eredeti illusztrációkkal...
Szóval, Köszönet.
Így, megkésve.

Köztudomású, hogy rajongója vagyok a könyveknek. Úgy általában. Körülbelül úgy vagyok a könyvekkel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval..., van amelyiket a szerző, van amelyiket a téma, a mondanivaló, a borító, a képek, vagy éppen a tördelés miatt veszem meg. Szóval a világ összes pénzét el tudnám költeni egy könyvesboltban.
Nagy Gergely Angst című regénye egy képregényíróról szól, és vannak benne média anarchisták, és...
És jó a borítója is.
Régen kattantam rá egy könyvre. Csak két gondolat bujkál bennem. Az egyik hogy valaki szólhatott volna a szerzőnek, hogy amikor már a hatos metrót is átadják valószínűleg már nem lesznek nyomdai levilágítók, tekintve, hogy már most se nagyon vannak a CTP-nek köszönhetően. A másik, hogy melyik URH nótában van az a sor, hogy "tízmillió pokolgép ketyeg"???

"...Dean Moriartyra gondolok. "

Tegnap este tudtam meg szomorú hírt:
elhunyt Stanislaw Lem.
(A felújítás során egyetlen könyvet tartottam magamnál, egyetlen könyv maradt ki a dobozolásból, egyetlen könyv van amit nem tudok sokáig nélkülözni: Stanislaw Lem - Kiberiáda.)
Kevesebb lett a világ.

Tegnap megajándékoztak a csajok Frank Miller fantasztikus munkájának magyar kiadásával. Végre magyarul és végre egyben a Hard Goodbye! Le is daráltam azóta már háromszor, annak ellenére hogy nem egy könnyű darab. A hangulatomon sem javított. Sőt!
Tehát most  kemény vagyok, nagyon.
Megyek is a piacra szétcsapok a kommandózó nyugdíjasok között