szuperapu

Teljesen rácsúsztam a torrentezésre. Ami állítólag egyfajta internetes bűnözés, de hát ilyen a világ, én meg sodródom bele a bűnbe. De nem tudok betelni azzal az érzéssel, hogy csak egy gombnyomás és olyan együttesek teljes diszkográfiájának jutok a birtokába, amiknek egy-egy albumáért köveket kellett megmozgatni a kilencvenes évek elején. Példának okáért lehúztam az összes Jesus and Mary Chain lemezt is, és megint visszafiatalodtam egy kicsit, és előtolultak a képek a Wave hanglemezboltról, meg kazettás korszak alkonyáról...

Ha már új év, akkor újítok. Megadom a hozzászólás esélyét. Mert valahol azt olvastam, hogy az interaktivitás fontos, meg trendi, meg minden. A végtelen egómat persze inkább a moderálás elégíti ki mint a reagálás mások kommentjére, de...

Nagy dolog a technika, meg a humánus sávszélesség. Tegnap például az unokahúgomat nézegettük webkamerán keresztül. És mivel messze kerültünk a család többi részétől elgondolkodtunk mi is egy hasonló beruházáson...

Felgyorsult az élet mifelénk. A betárcsázós-modemes kapcsolatot, micro-ra cseréltük. Hasítunk az éterben 370 kbyte/secundummal ami nem 8 Mega, de az 56,6 kbyte-nál lényegesen humánusabb sávszélesség. Már ha ekkora mérőszámok esetében beszélhetünk egyáltalán szélességről.
És most már nem csak a vakbarát site-okat lehet látogatnunk, és itthonról is tölthetek fel képet a filckr-re.

A nagylány ma először ment óvodába. Még nem alszik ott, de már élesbe megy a dolog, vitte a teljes menetfelszerelést is. Remélhetőleg nem lesz komolyabb gubanc, bár nincs az oviban internet elérés, és laptopot sem vihet be a gyerek.

Nagyobbik lányom egész jól elvan a számítógéppel, internetezik is. Én három évesen még a televíziót sem ismertem.
Az unokáim mivel fognak szórakozni ennyi idősen?

Biztos az életkorunk velejárója, hogy a harmincas éveink elején kicsit mindenki elhanyagolja a régi ismerőseit. Mindenki a családdal meg a munkájával meg a bajaival van elfoglalva. Én is így vagyok ezzel.
Még jó hogy van az internet..