szuperapu

Olvasni jó, mert olvasni olyan, mint a kábítószer. Az olvasás egy egészséges és viszonylag problémamentes módja annak, hogy módosult tudatállapotba kerüljünk, hogy utazzunk. A Múzeum körúton az egyik öreg hajléktalan is ezt a fajta menekülési útvonalat választotta az olcsó tablettás bor helyett, vagy azt kiegészítendő. Reggel munkába menet nap mint nap látom ahogy csendben kuporog egy kartonon, előtte papírpohár (aprópénzzel az alján) és olvas. Illetve egy ideje már nem. Talán mostanság nem talált használható nyomdaipari terméket, a régieket meg eladta valamelyik antikváriumnak.

Ma vittem neki egy könyvet, és beleraktam könyvjelzőnek egy étkezési utalványt.

Igencsak jellemző rám, hogy mindent az utolsó percre hagyok. Mint ahogy az is, hogy a ragaszkodom ahhoz ami az enyém. A kettő eredőjeként ma a határidő lejárta előtt mintegy 7 órával elmentem az Országos Nyugdíjfolyósítóba hogy nyilatkozzak arról hogy  akkor sem hagyom a regnáló hatalmat a zsebemben turkálni, ha ezért mindenféle büntetőszankciókat vet ki rám.
(A szociális érzékenységemet pedig, ezennel zárójelbe rakom a most méla kussban lapító nyuggerek irányában. Adja át nekik a helyét a fidesz vezérkar a villamoson! És ez addig így is marad amíg úgy vonják a nyugdíjjárulékot tőlem, hogy azért semmit sem fogok kapni.)