szuperapu

Ez a blog is, mint minden napló: jelen idejű, hangvételét és az eseményeket a mostani énem determinálja túlnyomórészt. Ha 15 évvel ezelőtt írtam volna, a körmönfont elitista fogalmazás ugyan már nyomokban felfedezhető lett volna ugyan, de a témaválasztás merőben más lett volna. Azt nemhogy nem szuperapuként írnám, de el is rejteném a lányaim elől, és csak jól megfontolt pedagógiai céllal mutatnám meg nekik, természetesen szülői felügyelet mellett.
Most a múlt két finoman félrecsúszó epizódját a moly.hu-n el lehet olvasni (itt és itt), a kedves internetező gyerekek nagy-nagy örömére és okulására.
És az oldalon várják mástól is a jól megírt, és jól megélt buliélményeket!

Vasárnap mozizni volt a család. Megnéztük az Alice Csodaországban-t.
Én személy szerint már rég készültem, és a lányaim is szerették volna megnézni, mióta látták a reklámját valamelyik mesecsatornán. A csajok egyébként is be vannak oltva Tim Burtonnel, és Depp művészúr gyerekei is kibírták az Alice-t, hát mi is vettük a bátorságot, hogy engedve a kérésüknek magukkal vigyük őket a moziba. Ráadásul, ha már a Disney családi filmekre szakosodva gyártja mozgóképes termékeit, akkor már muszáj családilag magunkévá tenni ezeket az audio-vizuális élményeket.
Hát megint meg kell állapítsam, hogy kiskorú társaságában dupla élvezet az efajta tevékenység is. A film sem rossz, bár láttunk már a Burton-Depp párostól jobbat is, de a lányok látványra adott reakciói már megérték a pénzt. A nevetgélés, visítozás, rémült bújások, mind-mind ráerősítettek a 3D látványelemekre.
Én meg végleg IMAX függő lettem…