A kisebbik tündérhercegnőm a nyaralás alatt megtanult biciklizni. Mármint kétkeréken, segédkerekek nélkül, merthogy azokkal már eddig is vadul koptatta a flasztert. A nővére után úgy gondoltuk ő már nem tud meglepetéssel szolgálni, és nem is azon csodálkoztunk, hogy szinte pár óra alatt elsajátította a közmondásosan összetett mozgásformákat, hanem azon hogy milyen elszánt. Ennyi borulás után egy normális gyerek biztos tartott volna néhány nap pihenőt, hogy aztán újra nekibátorodva tökéletesítse a tudását. De nem ő. Igaz hogy szinte az összes szemetesnek nekiment, és a legtöbb kempinglakó a végén már rezignált nyugalommal vette tudomásul, ha látta felborulni, de a nap végére, már profin rótta a köröket. Reméljük ez az elszántság a későbbiekben és az élet más területén is jellemző lesz majd rá!