szuperapu

A kisebbik tündérhercegnőm a nyaralás alatt megtanult biciklizni. Mármint kétkeréken, segédkerekek nélkül, merthogy azokkal már eddig is vadul koptatta a flasztert. A nővére után úgy gondoltuk ő már nem tud meglepetéssel szolgálni, és nem is azon csodálkoztunk, hogy szinte pár óra alatt elsajátította a közmondásosan összetett mozgásformákat, hanem azon hogy milyen elszánt. Ennyi borulás után egy normális gyerek biztos tartott volna néhány nap pihenőt, hogy aztán újra nekibátorodva tökéletesítse a tudását. De nem ő. Igaz hogy szinte az összes szemetesnek nekiment, és a legtöbb kempinglakó a végén már rezignált nyugalommal vette tudomásul, ha látta felborulni, de a nap végére, már profin rótta a köröket. Reméljük ez az elszántság a későbbiekben és az élet más területén is jellemző lesz majd rá!

A kempingezés lényege, hogy az otthoni háztartásunkat a lehető legnagyobb hatékonysággal telepítsük ki a szabadba. Persze közelébe sem vagyunk a német átlagnak akik 300 literes hűtővel, pingpongasztallal és kétparabolás házimozirendszerrel felszerelt 100 négyzetméteres lakókocsival űzik az ipart. Azért nekünk is van mikrónk, tévénk, asztali grillünk, vízforralónk. Meg persze laptop mobilnettel...
De a konzervnyitó meg a hajszárító persze otthon maradt!

A bevált módszereken nem nagyon változtat az ember, és mi így vagyunk a nyaralással is. A Balatonszemesi Hattyú kempingben olyannyira vagyunk visszajáró vendégek, hogy idén már törzsvendégi státuszt kaptunk és ezzel együtt egy rakás kedvezményt is. További jó hír, hogy a közeli fodrászatból italdiszkont lett ahol a Kozel olcsóbb mint a Tescoban! Wifi sajnos még mindig nincs a kempingben, na de talán majd jövőre...

Igenis jó ilyen időben elindulni a Balatonhoz nyaralni, kedves internetező gyerekek! Nincs tömeg, nincs hőség, a víz melegebb mint a levegő, nem égünk le, nem romlik el az idő, és az sem baj ha esik az eső, mert fürdés közben úgy is vizesek leszünk. A kempingezés persze nem az összkomfortról meg a kényelemről szól, de így legalább kellemesebb atmoszférában abszolválhatom az ekkor esedékes és már-már hagyományosnak mondható lángos-sütést. Szóval jó lesz ez a hét!

Nem csak a gasztrobloggerek tudják hogy a habcsókot pirosas aranybarnára szokás pirítani. Konklúzió: én is kész vagyok. A nyaralás egyébként is fárasztó, de ha abban a tévedésben ringatja magát valaki egy gumimatracon a vízen, hogy úgyis visszaveri a napfényt, és ráadásul amikor nem az orkán jellegű széllel viaskodik az éjszaka közepén akkor egy kiskorú sajtkukaccal osztozik egy ágyon akkor különösen megterhelő lehet egy hét kempingezés.
De sebaj majd kipihenem magam a munkahelyemen...

Kempingezünk.
Időnként úgy érzem itt a Balaton partján, hogy megállt az idő. Gyerekek táboroznak, a kemping tele van németekkel, osztrákokkal és nyomokban csehszlovákokkal, van lángos és főtt kukorica, a boltban nincs vonalkód-leolvasó és kártyával sem lehet fizetni. Sajnos az árak tartják a lépést a korral....