Minden szülő elfogult a gyerekeivel szemben, és ez így van rendjén. Akkor is szépnek, okosnak és ügyesnek látjuk a porontyainkat, ha történetesen az elfogadható átlagot sem ütik meg. Ezzel sincs semmi baj, biztos van valami értelme ennek a viselkedésnek a törzsfejlődés nagy és olykor kesze-kusza rendszerében. Én viszont úgy gondolom, hogy a lányaim szépsége nem csak az én szülői szememben üt meg egy magasabb szintet, és ezért estem kétségbe a minap. A nagylány fogváltása ugyanis nem tűnik zökkenőmentesnek. A második épp hogy kikandikáló maradandó foga majdhogynem kilencven fokban a normális síktól elfordulva próbál nőni.
Tudom, hogy korrigálható majd…, és nem egy nagy szépséghiba…, de akkor is…