szuperapu

Sajnos a lányok Nyíregyházán voltak amikor a nagyobbik kihúzta a két felső metszőfogát, így lemaradtunk az ilyenkor szokásos rituálékról, s ráadásul napokat kellett várnunk mire szembesülhettünk a csinos mosolyával. Azóta viszont már teljesen beleszerettem az új megjelenésébe, ami érdekes módon egyáltalán nem zavarja az egyébként elég hiú gyermeket. És az sem zavarta hogy sem az almát, sem a főtt kukoricát nem tudta a kívánt mennyiségben magához venni, és a nagy erőlködéssel is inkább csak a környezete jókedvét fokozta mint az étkezés hatékonyságát. Mókás dolog ez a fogváltás...

Minden szülő elfogult a gyerekeivel szemben, és ez így van rendjén. Akkor is szépnek, okosnak és ügyesnek látjuk a porontyainkat, ha történetesen az elfogadható átlagot sem ütik meg. Ezzel sincs semmi baj, biztos van valami értelme ennek a viselkedésnek a törzsfejlődés nagy és olykor kesze-kusza rendszerében. Én viszont úgy gondolom, hogy a lányaim szépsége nem csak az én szülői szememben üt meg egy magasabb szintet, és ezért estem kétségbe a minap. A nagylány fogváltása ugyanis nem tűnik zökkenőmentesnek. A második épp hogy kikandikáló maradandó foga majdhogynem kilencven fokban a normális síktól elfordulva próbál nőni.
Tudom, hogy korrigálható majd…, és nem egy nagy szépséghiba…, de akkor is…