szuperapu

A kismacskákkal rengeteg gond és probléma van, még akkor is, ha árukapcsoltan rendelkezésünkre áll egy genetikailag a feladatra predesztinált pesztra, konkrétan a kis dögök anyja. Csipásak, férgesek, neveletlenek és rendszeresen bajba kerülnek. Tegnap például óriási nagy bajba.
Arra értem haza, hogy a kis családom mindhárom nőnemű egyede az udvaron pánikba esve téblábol, és/vagy keservesen sír. A Rozsdás nevű kismacska meg ugyanezt csinálja a mintegy tíz méter mély kiszáradt kutunk alján. Beleesett. Mivel világítás nincs a kerekes kútban rendszeresítve ezért az állapotát nem tudtuk felmérni, de az „A” terv értelmében bizakodóak voltunk és egy alacsony peremű kosár, egy olvasólámpa, zsineg, szikszalag, hosszabbító és némi állateledel felhasználásával mentőegységet fabrikáltam sebtében. És bíztam abban, hogy a jószág olyan állapotban van, hogy együtt tud működni, tehát valahogy belemászik a kosárba, és benne is marad, amíg felhúzzuk.
Körülbelül öt perc múlva megkönnyebbülten konstatáltuk, hogy a bal hátsó lábára kicsit sántít ugyan, de egyébként (hogy egy idevágó súlyos képzavarral éljek) kutya baja.
És nagyon hálás volt, hogy kihúztuk a bajból…