Könyvet filmre adaptálni nem egy egyszerű feladat, de egy-egy sikerkönyv népszerűségétől megrészegülve sokan vágtak már bele szerte a világban ebbe az erőt próbáló feladatba, és legtöbbször sikertelenül. Talán Terry Gilliam rendezte Félelem és reszketés Las Vegas-ban az egyetlen és üdítő kivétel (no meg a Sin City, de az többszörösen speciális eset).
Niel Gailman könyve, mint azt lentebb említettem szinte felkérezkedik a gyöngyvászonra, és a rendező személye is reménykedésre adott okot, mondhatni én jobbat szinte el sem tudtam volna képzelni a feladatra, mint Henry Selik - esetleg Tim Burton-t. De sajnos mégsem voltam teljesen elégedett, amikor a sötét körútra kibotorkáltam a Corvin moziból a Coraline vetítése után. Sajnos a forgalmazás mindenható istenei behatárolták a mozgásterét ennek az egyébként látványos stop-motion remekműnek. A könyv is elég Hollywood-szagú, a film meg értelemszerűen maga az álomgyári álom. Minden kontrasztos, egyszerű, hiperaktív és bájos. Én maradtam volna a Dave McKean illusztrációi által kijelölt úton, persze úgy egy szögletes és monokróm, és valószínűleg 18-as karikát viselő filmet kaptunk volna.
A látvány persze fergeteges és mondanom sem kell a 3D nekem nagyon bejött, és ha nem ismerném a könyvet, akkor nem is kukacoskodnék ennyit. De például nem értem mi szükség volt dramaturgiailag a plusz szereplőkre, és a végjátékban a pók motívumra. Viszont jó ötlet volt a tükörvilág babásítása, az hogy a gombszemek mindenhova, illetve mindenkire felkerültek nem csak az emberekre. Szóval sikerült a könyvből egy bábfilmet csinálni. Gyerekeknek.
Én inkább egy rajzfilm-horrort csináltam volna belőle...