Kezdek megbékélni a gondolattal, hogy a lányaim a szülői példát követve a szokványosnál nagyobb hangsúlyt fektetnek a gondolataik vizuális megjelenítésére. A nagylány egyre többször vesz elő ceruzát és papírt beszélgetés közben mondván: „Várj, inkább lerajzolom!”. De már nem csak fantázia rajzokat készít, elkezdett modell után rajzolni. A kandallónkat például olyan arányosan és részlet-gazdagon vitte papírra, hogy az a legtöbb felnőtt ismerősömnek is becsületére válna.
És a kisebbiknek sem kell szégyenkeznie! A két év hátrány sokszor nem nagyon látszik, sokat tanul a nővérétől. Ráadásul egy kis esztéta-filológus rejtőzik a szőke loknik mögött, aminek tanúbizonyságaként tegnap az egyik művét az alábbi szavakkal nyújtotta át, megelőzve a kritikai észrevételeket:
Nem hibátlan, hanem szép!