szuperapu

Ma jutott a fülembe a tegnapi nap poénja...
Tegnap ugyanis a sztrájkból kifolyólag logisztikai problémáim adódtak a főállásomat képező budapest-belvárosi munkahelyemet illetőleg. Ezért nem mentem be. Ezért a folyamatban levő munkáim folytonossága megszakadt, s köztük volt, vicces módon, egy MÁV-os megbízás is. Még szerencse hogy a marketinges kapcsolattartó sem vesztette el a humorérzékét, és egy egyszerű kérdéssel nyugtázta a tényt: miért nem jöttem be biciklivel?!?
Hát, kerékpározzanak ebben az időben kétszer negyven kilométert a mozdonyvezetők!

Kedvenc biztosítóm, levélben köszönte meg hűségemet, és mellékelte a jövő évi első csekkemet, amin közel a duplája szerepel az új belépők díjának. Hát ha az élet minden területén így díjaznák a hűséget, akkor én valami kommunában tengetném vad promiszkuitásban az életemet. S bár ez a fogalom nálam egy teljesen más eszmerendszer stabil fundamentumát képezi, azért most én biztosítót váltok.

Rájöttem, hogy a tegnapi sztrájkos felhajtás, tulajdonképpen az Összevont Szemöldökű Nyugdíjasok toborzómunkájának eredménye. Szeretne itt már mindenki unatkozó nyugdíjas lenni, szeretnék a tömegek, ha valaki eltartaná őket, ahogy azt megszokták a nagy elánnal utált Kádár korszakban. Nyilatkozta is a tanító néni hogy 60 évesen már nem tud a gyerekek után szaladni... Hát ha ilyen fajsúlyosan szerepel a pedagógiai eszköztárában a futás, akkor már régebben el kellett volna hagynia a pályát, és elmennie, mondjuk kőműves segédnek.
Igaz, hogy azok meg 50 évesen nem bírják felemelni a falazóblokkot...

Anánál a kiírás. Ötleteket várok egyelőre a munkamenet algoritmusára, de vághatunk egyből bele a lecsó kellős közepébe is, mondjuk kezdve az elején. Óvatos duhajként. Filmműfaj, cím - ami tulajdonképpen már nagyjából körvonalazza a szinopszist....

Összeállt a még kissé létszámhiányos csapat, és Szupercsapat néven vághatunk neki a következő fordulónak. A hiányzókat minden retorzió nélkül befogadjuk, a döntést sürgető motivációként pedig álljon itt a jelenlegi névsor:
- Outlier
- Dim
- Wovbagger
- Töki
- NH
- o_see_as_i
- Rosal
- Arcady
- Bejbi
- MoniDF

Ana közösségépítő és pszichoanalizáló, filmesnek álcázott játéka a továbbiakban (itt is) folytatódik. A feladat az, első körben, hogy egy tizenkettő (vagy tizenhárom) fős csapatot hozzunk itt létre, a kommentekbe jelentkezéssel abszolválva a felkérést. Tessék, csak tessék!
A rendezőelv szerény személyem, mint viszonyítási pont. Hibbantak, művészek, rockerek és punkok előnyben. De persze senkit nem zárok ki...

A kolléganőm kezéből majdnem kiesett a kedvenc bögréje, mivel úgy emlékezett, hogy capuccinó van benne és a citromos tea íze ebben az összefüggésben rendkívül meglepte. Hát igen, az ízek igen bonyolult viszonyrendszerben helyezkednek el. Én például imádom a kovászos uborka ízét, amíg nem egy franciakrémes fogyasztása közben jelentkezik...

Kihajózott a japán bálnavadász flotta, azzal a céllal, hogy mintegy ezer bálnát mészároljanak le. Tudományos céllal. Szigorúan. Valószínűleg doktor Mengele könyvei lehetnek arrafelé az irányadóak, mert nem tudok elképzelni olyan kutatást amihez ennyi védett állatot kellene leölni. Milyen fajta kíváncsiság fúrja az oldalát annak a tudósnak akinek 50 hosszúszárnyú bálna tetemére van szüksége?
Neki a kíváncsiság, a bálnáknak a szigony...
Nem lehetne fordítva?