szuperapu

A hétvégén az előrejelzések szerint őszi napsütés melengeti majd a testet és a lelket. És akinek nincs halaszthatatlan kerti munka a nyakába varrva, az menjen kirándulni. Mondjuk Szentendrére. feLugossy Laca hatvanadik születésnapjának megünneplése után, kicsit arrébb meg lehet nézni az én kiállításomat is. Jövő hét közepén bezár, aztán csak azok nézegethetik a képeket akik vesznek maguknak egyet-kettőt otthonra.

Az elmúlt időszakban sikerült kreativitásomat életem prioritást élvező területein kiélnem így nem szorultam a konyhai kotyvasztás periférikus és terápiás célú területeire. Csak amennyire a kiscsalád igényei megkívánták. De most a padlizsán szezon vége felé, engedve a közlési kényszernek, kénytelen vagyok leírni az általam kultivált padlizsánkrém receptjét, hátha más is bespájzolna belőle télire.
Szóval a padlizsánokat a maguk természetes valójukban (héjastul, egészben) forró sütőben puhára sütöm. Miután kihűltek kiforgatom őket a héjukból és kikapirgálom a magok nagy részét, ami marad, az marad, érdekesebb lesz tőle a cucc textúrája. Pépesítés után só, bors, fokhagymapor, cukor, kevés citromlé kerül bele, majd folyamatos és óvatos olajadagolás mellett krémesítem. És kész. Lehet rakni befőttesüvegbe, el. Vagy lehet enni. Parmezános-paradicsomos krékerre kenve, vagy ha nem vagyunk gasztrosznobok, akkor pirítóssal. Előételként, vagy tévézéshez.
Jóétvággyal.

Zenekart fogok alapítani!
Nem mintha unatkoznék, vagy nagyon vágynék valamiféle rocksztár státuszra, csak már több mint tíz éve nem zenélek, és felgyülemlettek bennem olyan kreatív energiák amiket máshogyan nem tudok kiélni. Vagy legalábbis úgy érzem, hogy szükségem van rá, hogy zenéljek. Zenekarozak. Van egy nagyon friss, nagyon eredeti koncepcióm a stílusirányt illetőleg, amire ráharapott egy-két aktív zenész ismerősöm. Szervezkedünk, csiszolgatunk, gyűjtögetünk. Persze, nem fogunk már holnap, vagy jövő héten stúdióba vonulni, és nem ez lesz az életünk fő csapásiránya, de hobbinak nem lenne rossz. És még akármi is kisülhet belőle...,
ha nem reked meg terv szinten.

Sokszor hangoztattam már, hogy művészet kapcsán nem nagyon hiszek a tehetség és az ihlet hívószavak mindenható erejében. Inkább az eltökéltség és a rutin az ami célra vezető ezen az ingatag területen. Bár azt én is belátom, hogy az absztrakció ilyen-olyan szintű birtoklása jelentős mértékben elemeli a művészt az átlagos analízis-szintézis folyamatot gyakorló nagy tömegektől. De ha ezt nézem, akkor a matematika a legnagyobb művészet.
És sejtésem szerint minden, még egy festmény vagy egy regény is, leírható képletekkel!