szuperapu

Kis hazánkban a szobordöntögetés néphagyomány, kultúrmisszió, mifene. Most éppen a Szabadság téri, II. világháborús szovjet hősi emlékmű van soron. Megint. Merthogy sérti egyesek érzékenységét. Csak egy dolgot nem látnak a sértettség könnyeitől. Hogy ezt az emlékművet nem a győzelem/vereség, nem a kommunizmus eszménye, vagy a szovjet hatalom dicsőítésére emelték. Ez egy síremlék, azon fiatal srácoké akiket bedarált a történelem és egy hatalmi konfliktus okán távol szeretteiktől kellett meghalniuk. Van ilyen a Don kanyarnál is. Ott is ugyanolyan fiatal srácokra lehet emlékezni. Annak ellenére, hogy ők a fasizmus világméretű térnyerésén munkálkodtak, akarva-akaratlanul.
Szerintem hagyjuk békén őket a halálukban, ha már életükben nem adatott meg nekik a béke.

Újra jönnek a tehenek!
Ráadásul nem a tavalyiak vissza, hanem újak. A pályázat és az új honlap megvan, meg persze a szűkös határidők. Kicsit okulva a tapasztalatokból, de nem annyira ugyebár hogy bele se vágjanak a szervezők. Szóval újra lehet pályázni, meg gályázni, én meg nem tudom, hogy belevágjak-e megint? A pályázás sokba nem fáj, talán ötlet is előkerül.
De mi van ha meg is kell valósítani?

Online nézem a vízilabda világbajnokság meccseit. A képminőség nem a legjobb, ráadásul ebben a sportban a játék jellege, és főként a pálya jellege miatt ez hatványozottan rontja az élvezetet. De még így is parádés villanásokkal lettem gazdagabb a fiúk első, bemelegítő jellegű, meccsén. A vége 21:5 Új-Zéland ellen. Az izgalom elmaradt..., de volt a tegnapi női találkozón ahol a lányok 8:8-ra végeztek az olaszok ellen. Soha rosszabb kezdést, hajrá, hajrá!

Megszűntek a gyanús földmozgások.
Sikeresen elegyengettük mind a négy köbméter földet az udvar elülső részén, megszabadultunk pár oda nem illő fásszárútól, és elkezdjük a füvesítés hosszú és fárasztó folyamatát. Viszont úgy érzem magam mint amikor egy szép téli napon fejre álltam az országút menti árokban a Bogárral.
Fáj. Mindenhol.

Ha már új év, akkor újítok. Megadom a hozzászólás esélyét. Mert valahol azt olvastam, hogy az interaktivitás fontos, meg trendi, meg minden. A végtelen egómat persze inkább a moderálás elégíti ki mint a reagálás mások kommentjére, de...