Hajnalban jön a Mikulás!
Persze az igazság az, hogy én veszem meg és tömöm a lábbelikbe a csomagokat. (Csak a saját portámon. Még mielőtt valaki nálam reklamálna.) És természetesen a mai napra tolódott a beszerzés, és ebben van némi szerepe kifordult világunk elrettentő képének. Merthogy nem fogok zöld csokimikulást venni, meg egyfogú csokikrampuszt sem, az biztos. Sőt! Csokitojást sem, de valószínűleg csokoládét egyáltalán nem, mert már tele van vele a spájz és kulcsra kell zárni mert rájárnak a csajok és pörögnek mint a veszett mókusok.
Szóval... A kisebbik kap húsz deka savanyú uborkát (azért csak ennyit mert úgyis együltő helyében megeszi és ha ennél több van akkor megbetegszik). A nagyobbik meg gyógycukorkát, mézeset, mert reggelente köhécsel. És kapnak még aszalt gyümölcsöt meg valami kütyüt.
Megreformálom a nagyszakállút, hamar...