szuperapu

Tegnap újra ellátogattunk az állatkertbe. Most kiemelten a lepkeház szerepelt napirenden, de persze másnak is volt sikere. A selyemmajmok továbbra is dobogósok és a prérikutyák is népszerűek voltak. Főként hogy a kisebbik lányom hangjára különösen érzékenyeknek bizonyultak.

Jövő hét szerdán V.I.P. buli, illetve megnyitó a műteremben, aztán 30-án már mindenki láthatja a teheneket. Részemről állok elébe, a lányaim már letesztelték a csúszdát is, a tehenet is, nekik tetszett. Szerintem innentől nagy baj már nem lehet.
Bár a honoráriumomat még nem kaptam meg.

Mindenki a foci vb okozta lázban ég. Engem viszont a pólósok újabb kudarca (Világliga) hűtött le. Kellet ez a két nap hogy magamhoz térjek, annak ellenére, hogy egy világversenyen ezüstérmet szerezni igazából nem is kudarc. De arra kíváncsi leszek, hogy az olimpiáig lesz-e olyan keret amiben végre játszhat Vindisch Feri is. Mert nekem egyre jobban hiányzik.

A kisebbik lányom rengeteg dolgot les el a nővérétől. Jót, rosszat, vegyesen. Mindent sokkal hamarabb elsajátít, mint a nagyobbik annak idején. Főleg a rosszaságot.
De ahogy a kisdobozos üdítőt issza szívószállal az még engem is meglepett.

Átmenetileg Újpestre költöztünk a kiscsaláddal, amíg befejeződnek a munkálatok.
Albérlet.
Panel.
Ez már önmagában borzalmas, de a beköltözés előtti higiénés állapotok még erre is rátettek egy lapáttal. És bár nagyon rendes dolog a sógoraimtól, hogy átengedték a kérót, de azt hiszem a három napi takarítással bőven megháláltam.
(Csak a szemét volt 500 liternyi.)