szuperapu

A tegnapi nőnaphoz csak annyit fűznék hozzá, hogy minden látszat és rosszindulatú feltételezés ellenére én támogatom a feminista mozgalmakat. Ha azok térben és időben tényleg a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetések ellen szállnak síkra, legyen az a sík genderközpontú akár.
Példának okáért nekem is többször szemet szúrt, hogy az útépítések során nem nagyon látni női munkaerőt, és a kohász és vájár szakma is erősen előítéletesen viszonyulhat a női nemhez, hiszen a kimutatások szerint a számuk ezen a téren a statisztikai hibahatár alatt van. Szóval lenne mit tenni kis hazánkban is. Csak mintha rosszul lenne beállítva a fókusz...

A kiscsaládban uralkodó létszámbeli női túlsúly előrevetít néhány aggodalomra okot adó bonyodalmat. Gondolok itt például azokra a bizonyos nehéz napokra, ami a természet szeszélye szerint összhangban, és egyszerre támadnak majd. És ebből ma némi ízelítőt kaphattam, minthogy a csajok hihetetlen nyűgösen, nyavajgósan indították a napot. Plusz a nejemből előbújt a feminista, és azon téveszméjének adott hangot, miszerint Ő nem az én tulajdonom...
Még egy ilyen esős reggeleken is tudunk tréfálkozni!