szuperapu

Feszülten várom, hogy mikor kezdek ciki apukává válni, és mivel a nagylány az iskolával a szocializáció egy magasabb szintjére lépett, ez a pillanat rohamléptekkel közeleg. Mi több, nyomokban már jelen is van. Amikor például az iskola udvarán hangos „Kisasszony!” felkiáltással jelzem a porontyomnak, hogy megérkeztem, és ideje a játékot abbahagyni, szórványos kuncogást szoktam volt felfedezni. De a kiscsaj, megnyugtatott, hogy őt sem a megszólítás, sem az erre adott környezeti reakció nem zavarja.
Szóval hála az égnek a dolog nem csak rajtam, és az osztálytársakon múlik. Viselkedhetek én a lehető leghülyébb módon, és reagálhatnak erre mások bárhogy, ha lányaim ezt a helyén kezelik. Sőt, a cikit ugyebár csak egy hajszál választja el a menőtől…