Cirkuszban voltunk nemrég. Igazi faluszélen felhúzott kissátras családi vállalkozásban működtetett vándorcirkuszban. A bűvész volt az állatidomár, és a zsonglőr, a bohóc egyben a tűznyelő is. Olyan kicsi volt a  porond ahová állatszám gyanánt csak pónik fértek be. Azok is csak egyesével. De amellett hogy időutazás volt (aláfestő zene: italo-diszkó), nagyon jól szórakoztunk. Talán csak akkor éreztem magam kínosan, amikor egy fiatal hölgy erotikusnak messziről sem tűnő hastáncot imitálva tíz percig kínzott egy óriáskígyót. Na, azt az egyet kihagytam volna…