Holnap kezdődik az iskola, de a kisebbik tündérhercegnőm már elkezdte az ovit. És sajnos úgy indult neki, ahogy azt kicsit félve megjósoltam: úgy sírt, mint egy beszoktatós kicsi. Pedig vasárnap este még nagyon lelkes volt, de aztán reggel rádöbbent, hogy az elkövetkező két évet a nővére nélkül kell abszolválnia, és ettől érthető módon megijedt. Aztán gyorsan túltette magát a felismerésen, ma már gond nélkül vette az akadályt, de valószínűleg lesznek majd még gondok. Amiket majd nagyon ügyesen megold. Egyedül.