Az általam sokat emlegetett szocializációnak a sok pozitívum mellett azért vannak káros hatásai is. Természetesen. És ezek nem csak megfoghatatlan hosszú és rejtett folyamatok képében vannak jelen a társadalmi érintkezésben, hanem kézzelfogható módon is. Egy ilyen kézzel fogható negatív élmény ért bennünket most.
A fejtetű.
Sokan elborzadnak a kis ízeltlábúaknak már az emlegetésétől is, és mindenféle higiénés és társadalmi elmaradottsághoz kötik a felbukkanásukat. Holott kedves internetező gyerekek, a tetű az olyan, mint a nátha, bárhol bárki elkaphatja. És a közhiedelemmel ellentétben a tetű, ha teheti a tiszta ápolt fejet részesíti előnyben. Nem hülye, ösztönösen a jót választja. Emiatt tehát nincs ok a szégyenkezésre, ami már csak azért is kerülendő, hogy a velünk egy háztartásban élő kiskorú törékeny lelkében nehogy kárt tegyünk. Inkább kezeljük a helyzetet a megfelelő szerrel és némi humorral. Ez utóbbit egyébként jórészt közvetlen felmenőimtől tanultam.

Anyám egyszer a húgomat az előnyösebb fényviszonyokkal rendelkező teraszon bogarászta, és eközben szembesülnie kellett a szomszéd a társadalmilag beágyazott tévhitek által regenerált jajveszékelésével, amit a maga módján zárt rövidre:

- Most mi a gond? Köjálos vagyok, csak hazahoztam a munkát!