Nos, a Pink Freud csapatépítő tréning jegyében, egy kis fiktív utazásra indult, hogy csapattagok két napot eltöltve jobban megismerjék egymást. Mivel a fantáziánk nem határolta be a lehetőségeinket, ezért a végtelent céloztuk be. Így esett a választásunk az űrutazásra!
Két nap nem egy széles időintervallum, és sok jó ember kis helyen is jól szórakozik, de mi mégsem bíztunk semmit a véletlenre, és jó előre számba vettük mi szolgálná leginkább az egység kovácsolását, a kellemes időtöltést, valamint az emberiség hasznát.
Ennek jegyében a blogszolgáltatónktól kapott 20.000 forintos keret terhére beszereztünk pár társasjátékot, valamint jómagam a tubusos ellátmánytól való félelmemben csomagoltattam 2 napi ebédet Mázlival, amit indulás előtt szakszerű csomagolásban át is vettem a Tandem Caféban (bocsánat, a Pedálban). bejbi igényt tartott pár zacskó m and m’s cukorkára, hogy a csendespihenő ideje alatt régi vágyát beteljesítve megpróbálja lemodellezni velük a DNS molekulát. Hát szórakozásnak nem volt egy utolsó próbálkozás, persze csak addig míg pazzo le nem vadászta az összes csokigolyót. Kellett neki az energia mivel tappancs társaságában űrszemetet szedtek órákig. Amíg ők kint ténykedtek én a hosszúlépés készletem terhére próbáltam cáfolni azt a megállapítást miszerint a súlytalanság állapotában nem lehet böfögni. Hát azt elmondhatom, hogy a kétebédnyi adag a tudomány oltárán át jókedvé kulminálva megalapozta a társasjátékozás hangulatát.
Mert közben elérkezett a társasjáték ideje! A legtöbben valószínűleg valami mágneses utazókészletre pazarolták volna a pénzüket, de mi nem vagyunk ilyen korlátolt gondolkodásúak. Twister-rel kezdtünk, ami gravitációval megtámogatva sem egy utolsó társasági esemény, de így meg aztán kifejezetten érdekes pozitúrák jöttek létre. Sajnos az én hajlékonyságomat ujlakassal ellentétben nem befolyásolta pozitívan súlytalanság így inkább kihívtam mimkét egy Scrable party-ra. Hát mit mondjak? A végén már nehezen láttam át a struktúrát…, talán ha nem egy építésszel kezdek nyerhettem volna! A rövid estinek kikiáltott pihenő ellőtt rekatot még kipróbálta az mms posztolás opciót, ami valószínűleg a közelünkben lévő műholdnak és a többiek által felhalmozott fémhulladék jótékony jelerősítő hatásának köszönhetően érdekes módon működött.
A második nap mire felkeltem rekatot a pilótánk szakszerű irányításával már javában repülni tanította pazzo dugi pilótakekszeit, amiket robotpilóta gyanánt akart felhasználni. Az űrhajó sofőrje egyébiránt sokat próbált motoros lehetett a szakmában, mert egy cseppet sem csodálkozott, hogy a finoman szólva is hiányos vizesblokk ellenére mindannyian hoztunk törölközőt. Persze a poggyászainkban, több példányban is fellelhető D. Adams klasszikus némi táppontot adhatott neki a rejtély megoldásához. Mondanom se kell, hogy nem sikerült stoppolnunk és idegeneket sem kaptunk lencsevégre, pedig ujlakas szorgalmasan kattintgatott, jobb híján a szülőbolygónk irányába. Közben mimke és tappancs szobrokat fabrikáltak az összegyűjtött űrszemétből a többi csapatnak, ajándékba. Hát én nagy barátja vagyok a modern művészeteknek, de csak annyi jött le belőle, hogy az egyik olyan volt, mint egy kisnyúl.
Hazafelé még úgy fordultunk, hogy bejbi integethessen a nemzetközi űrállomás legénységének, hogy aztán egy enyhe jobbkanyar után nagy fékkel megérkezzünk haza…
Utolsó kommentek