A lányok kezdenek olyan korba érni, amiről már nekem is vannak emlékeim. Mert 4-5 éves kor előttről senki sem őriz magában éles képeket, hacsak nem voltak halálközeli élményei. De ahogy megyünk előre az életünk időszalagján úgy sokasodnak a felidézhető momentumok. Főleg ha a rendelkezésünkre állnak olyan indikátorok, mint a genetika révén továbbörökített tulajdonságainkat hordozó és felmutató porontyaink.
Kérdés hogy az ezeknek az emlékeknek mentén felhalmozódott tapasztalati tudást át lehet-e adni nekik, és ha igen akkor hogyan? Például nem tudom hogyan elmagyarázni, csak remélem, hogy magától rájön az elsőszülöttem, hogy az okoskodó gyerek csak akkor lesz népszerű, ha kellőképpen erőszakos és manipulatív is egyben…
2009.04.21.
11:54
Írta: szuperapu
Emlékek
2 komment
Címkék: gyerek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szuperapu.blog.hu/api/trackback/id/tr105559839
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zazu 2009.04.22. 14:26:33
Nekem elég élesen megvan, amikor a bölcsődében leesett az egyik gyerek körme, vagy amikor elhagytam a fülbevalómat, és mindeki azt kereste. És nem 4-5 éves voltam....:)
37041 2009.04.22. 17:29:39
zazu! Hát én mondjuk elég feledékeny vagyok... ;))
Utolsó kommentek